Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
landó követeket tartottak. 1612 márciusában érkezett ide Hága Kornél, az első holland állandó követ. Jellemző a török udvar viszonyaira, hogy Hága személyes meghívásra — Khalil pasáéra, ki felváltva mint admirális és nagyvezér szolgálta urát — került a török fővárosba. Fiatal, jogot végzett, külföldi követségekben otthonos, értelmes és agilis ember volt Hága. Évtizedeken keresztül képviselte országát a Fényes Portánál és különösen az első időben befolyása nagy volt. 1620 és 1624 között ő volt az egyedüli külföldi követ, aki minden erejéből Bethlen érdekében dolgozott a töröknél (azután főleg az angol és francia követek álltak segítségére). Szinte ritka az a jelentése, melyben Bethlen neve nem fordul elő. A portára érkező erdélyi követek rendszeresen kérték tanácsát és segítségét. Követi jelentéseiből szinte nyomon kisérhetjük Bethlen külpolitikai tevékenységét, terveit és reménységeit — és nem egyszer olvashatjuk a szerény, de öntudatos megjegyzést: “A fent megírt kérések (Bethlen követéé) érdekében megtettem azokat a lépéseket, melyek az ügyre hasznosak.” A holland köztársaság úgy vallási, mint politikai tekintetben a Habsburg-hatalom természetes ellensége volt. Ez a kálvinista ország 1568 óta szinte szünet nélkül harcban állott a Habsburg-ház spanyol ágával, a spanyol királlyal. Midőn a cseh felkelés vezetői mindenfelé segítség után néztek, a holland republika kormánya hamarosan pénzsegélyt küldött nekik. Hága Konstaninápolyból felhívta kormánya figyelmét Bethlenre. 1619 decemberében a holland kormány utasította is törökországi követét, hogy minden lehetségest megtegyen a török és a német császár közötti békekötés ellen. Hágának ki kellett jelentenie, hogy Habsburg Ferdinand elvesztette a cseh és magyar koronát, Pfaltzi Frigyes a cseh király és mint ilyen, Hollandia szövetségese. Hága ez utasítás alapján felhatalmazva érezte magát arra, hogy Bethlen követeinek minden módon kezükre járjon. Valóban híven figyeli ezután a bethleni politika útját. Bethlen igen szívére vette, hogy a neki felajánlott cseh koronát másnak adták — írja —- és sikerül rábeszélnie a habsburgi vonalhoz húzó vezéreket, hogy az erdélyi és cseh ügyet képviseljék. A töröknek semmi kifogása sincs többé Bethlen magyar királlyá választása ellen, sőt a porta vezetői hivatalosan megkérik Hágát arra, hogy a béke helyreállítását a császár és ellenfelei között igyekezzék meghiúsítani. “Ezeknek a határozatoknak a dicsősége egyedül a holland kormányt illeti” — teszi hozzá büszkén. A várt nagy cseh követség végre 1620 novemberében érkezik meg a portára. Későn. A fehérhegyi csata, október elején véget vetett a cseh szabadságnak. A szerencsétlen téli király Hágába fut, nyomában a bethleni levelek: tervek, útasítások, kérelmek. Ez az a vonal aztán, Pfaltzi Frigyesen keresztül, mely közvetlen kapcsolatba juttatja Bethlent a holland urakkal. Petendy György követe 1622 októberében jelenik meg Hágában, hogy urának az osztrák uralom szétrobbantására vonatkozó terveit Frigyessel közölje. Bethlennek mindenhez csak pénzre volna szüksége, amit azonban Frigyes sem tud adni. Azzal bátorítgatja Bethlent, hogy Mansfelt, Braunschweigi Krisztián, gróf Thurn és gróf Jaegerndorf a következő évre hadat készítenek. Valóban meg is indul Bethlen és ezek között egy sűrű levelezés a nagy offenzíva előkészítésére. Mert Bethlen ugyan jóidéig — ha mindenkitől is, de a szerencsétől el nem hagyva — egyedül harcolva, ÚJ MAGYAR ÚT — 88 —
