Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

KÖNYVSZEMLE

Délamerikába vagy Afrikába vetett a sors, viszont ne feledjék el, hogy az idő és a kutatás nem állt meg, még pedig odahaza sem. Nem élhetnek csak abból, amit 15-20 évvel ezelőtt otthon olvasták és kijegyeztek. Ezért annak sincs értelme, hogy azt ismételgessük, amit annak idején megírtunk. A magyar tudósnak, akárhol is él, kötelessége a lehető legjobbat és korszerűt nyújtani.

Pongrácz Ákos

Reményi-tanulmányok

angolul

Joseph Reményi: Three Hungarian Poels: Bálint Balassa, Miklós Zrínyi, Mihály Csokonai Viléz. Hungarica Americana, 3; published by The Hungarian Reformed Federation of America, Washington, D. C., 1955.

Reményi József, a clevelandi Western Reserve Egyetem összehasonlító irodalom tanára, ez alkalommal az Amerikai Magyar Református Egyesület kiadásában, a rendkívül hasznosnak és értékesnek induló Hungarica Americana sorozat 3. számaként jelentette meg újabb angol nyelvű, de magyar irodalmi tárgyú tanulmányait.

A három nagy költő, akiről a világos, jól felvázolt és az angolnyelvü olvasó számára tervezett, kerek ta-HECTOR BERLIOZ 150. születésnapját a tavaly ünnepelték. Az Egyesült Államokban a newyorki Carnegie Hall-tól a legkisebb városok koncert-termeiig mindenütt Berlioz emlékhangversenyeket rendeztek. A bostoni filharmonikus zenekar ünnepi programmul a “Faust elkárhozása” című szimfonikus költeményt választotta. Ennek a műnek egyik legfontosabb része a Rákóczi-induló, amelyet Berlioz 1841.-ben, Bihari János feljegyzései alapján hangszerelt és Erkel Ferencnek, a pesti konzervatórium igazgatójának dedikált.

nulmányok szólnak, komoly, időszerű okkal került ez esetben egymás mellé. Balassa Bálint (1554-1594) születésének 1954.-ben volt a 400. évfordulója; Zrínyi Miklós, a költő (1620-1664) kísértetiesen “mai” “Török áfium ellen való orvosság”-a 1705-ben, tehát 250 évvel ezelőtt jelent meg gróf Forgách Simon kiadásában, aki a művet az akkor már dicsőségesen hadakozó nagy fejedelemnek, II. Rákóczi Ferencnek ajánlotta; Csokonai Vitéz Mihály (1773- 1805) szintén halála 150. évfordulójának okán lett kikerülhetetlenül természetes résztvevője éppen ennek a kötetnek.

A három költő egyúttal a magyar végzet példás megörökitője, sőt versben, sorsban, tanításban és ihletésben — átörökítője is. Balassa, a XVI. század bomló-újjászülető magyar géniuszának erkölcsben, szellemi önmegmutatásban, harcos helytállásban egyformán kort példázó, de mégis egyedi, párjanincs képviselője. A tőle nagy erővel buggyanó lírai forrást Zrínyi Miklós vezeti epikai mederbe, a következő század megsokszorozódott gondjainak, európai átsúgárzássá erőfeszítéseinek megfelelő nagyobb, történelmibb műfajba. Csokonai a lezárult török harcok, a már-már a történelmi távlat csillogásába vont szabadságküzdelmek és egy, a “pihenés századának” nevezett, alkalmazkodó, csendes XVIII. század után jön, első, mélyihletésű, csodanéző gyermekeként egy új korszaknak, amelyben a népi alkotó-57 —