Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

A magyar szókincs rétegeinek monografikus feltárása terén csak a szláv jövevényszavak és más nyelvi kapcsolatok vizsgálata haladt erős ütemben. 7°

A finnugor nyelvészeti kiadványok sora jó néhány szöveg és más kéziratgyűjtemény közreadásával gazdagod ott. 71 Ezek legnagyobb része régi adóssága volt részben az Akadémiának, részben általában a magyar nyelvtudománynak.

Van még néhány, az ötéves tervben nem szereplő tevékenység, amelyben érdekes eredményeket mutatnak fel a nyelvtudósok. Egyik legjelentősebb a nyelvhelyességi mozgalom, amelynek központi lapja a megszűnt Magyarosan helyett a — viszont újjáalakulásra kényszerített — Magyar Nyelvőr lett.72 Ez a mozgalom igen komplikált tényezők eredője. A kommunisták ezen keresztül akarják “egyenirányítani” a nyelv kommunista értelemben megkívánt fejlődését; viszont minden szakember előtt világos a kommunista pártzsargon káros volta. Ez utóbbi Sztálin óta nyilvános megvetés és kritika tárgya is lett.73 De általában erős az ellenállás a magyar nyelvbe behatoló idegenszerűségekkel szemben.74 “Helyesejtési versenyek” próbálják erősíteni az ifjúság védekező ösztönét az idegenszerűségekkel szemben és javítani helyes, ép magyar nyelvérzékét. Bár a

BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa

70. M. S.: A Szófejtő Szótár anyagrendszerezéséhez. Magyar Nyelv, XLVII., 112. A szláv anyag kutatásának fellendülését jelzi a Studia Slavica megindulása. Ez a kiadvány az Akadémia első osztályának gondozásában nemrég mutatta be első kötetét. Kniezsa István idevágó dolgozataiból megemlítjük: Szláv jövevényszavaink a gazdasági élet köréből. Magyar Nyelv, XLVI., 113-119. — A honfoglalás előtti szlávok nyelve a Dunántúlon. (A M. Tud. Akadémia I. Osztályának Közleményei. II. k. 1-4. sz., Bp., 1952. — V. ö. Magyar Nyelv, XLVIII., 242.) Végül ide soroljuk Kniezsa legutóbb megjelent nagy művét: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. (Bp., Akad. Kiadó, 1955. 1. kötet, 1-2. rész, 1043 1.); továbbá Király Péter: A keletszlovák nyelvjárás nyomtatott emlékei (Bp., 1953., 256 1.) című kötetét.

71. Beke Ödön: Volksdichtung und Gebraeuche der Tscheremissen (Maris). Bp., 1951., 360 1. — Fokos Dávid: Volksdichtung der Komi (Syrjaenen). Bp., 1951., 472 1. — Munkácsi Bernát-Kálmán Béla: Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény. III. k. 2. rész. Bp., 1952., 436 1. — Zsirai Miklós: Ostjakische (chanti) Heldenlieder II. Reguly-Bibliothek. (Aus dem Nachlass von Antal Reguly und Joseph Pápay.)

72. Legfontosabb kiadványa: a Lőrincze Lajos szerkesztésében megjelent “Nyelvművelődésünk főbb kérdései” c. kötet (Bp., Akad. Kiadó,

1953., 249 1.) Deme László, Fábián Pál, Kovalovszky Miklós, Nagy J. Béla és Tompa József tanulmányaival. E mozgalom kiemelkedően fontos eseménye volt Lőrincze Lajos “A nyelvművelődés elvi kérdései” c. előadása, melyet az Akadémia nagyhetében, 1951. dec. 12.-én a nyelvművelő bizottság ülése tartott. L. Bárczi Géza ezzel kapcsolatos vitacikkét: Magyar Nyelv, XLVIII., 10-18. és Lőrincze válaszát uo. 19-21.

73. Az ezzel foglalkozó kiadványok közt legjellegzetesebb Fónagy Iván- Soltész Katalin: A mozgalmi nyelvről. Bp., 1954., 72 1.

74. Különösen nagy port vert fel Némedi Lajos tanulmánya a Felsőoktatási Szemlében az egyetemi hallgatóság gyatra magyar nyelvi felkészültségével kapcsolatban. V. ö. Julow Jenő: “Aki a beszéd ellen vét, az vét igazán az anyanyelv ellen” c. hozzászólását a Felsőoktatási Szemle 1955. (4. évf.) 2. sz., 85-90. lapjain. Az írók közt különösen a nyelvész műveltségű Karinthy Ferenc jár az élen a magyar nyelv tisztaságának védelmében.

141