Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
kommunisták újabban arra kényszerítik a nyelvészeket, hogy írókkal, újságírókkal, pedagógusokkal együttműködve szolgálják a rendszert, az a gyanúnk, hogy ez az együttműködés fordított eredményre vezethet: az említett, politikailag jobban, s szaktudással kevéssé telített csoportok ellenállása a kitűnően felkészült nyelvészekkel való kapcsolat révén meg fog erősödni a kommunista frazeológia hatásaival szemben. A nyelvtudomány olyan rossz talaj a marxizmus számára, hogy — amint láttuk — Sztálin is kénytelen volt külön “sztálinista” definíciót kitalálni a számára. Ugyancsak ilyen “félig alkalmazott” jellegű az a nyelvészeti tevékenység is, amelyet a főleg gyakorlati célú szótárak szerkesztése, összeállítása terén juttat nyelvészeinknek a jelenlegi kiadópolitika. E téren kitűnő kiadványok is megjelentek, amelyeknek szerkesztői, munkatársi törzse a magyar szótárírás magas színvonalát bizonyító műveket produkált. Mindent összevetve, az ötéves terv, a kommunista uralommal együttjáró veszélyek dacára is komoly eredményeket hozott a magyar nyelvtudománynak, részben a megindult gyűjtő és rendező munkálatok, részben pedig a kiadás terén. Az a tény, hogy a Magyar Nyelv és a különböző akadémiai kiadványok (köztük most már a Magyar Nyelvőr is) a korábbi színvonalon tudnak megjelenni, biztató jelenségnek számítható. Sohasem volt még ilyen sok fiatal nyelvész Magyarországon, mint ma. Ez természetesen nem a rendszer érdeme: a mai harminc-negyven éveseket az előző korszak nevelte. Ez a korszak a gyümölcsöket szedi, mint több más téren is. A fenti, erősen vázlatos áttekintés messze van a teljességtől. Ismertetésünk így csak az első lépés további, részletesebb, behatóbb tanulmányok felé. A megtett út azonban érdekes és a magyar olvasó számára feltétlenül felemelő. Mert a magyar nyelvben mutatkozó erő meglétét, ma is élő, ható, regeneráló és győzelemre segítő hatalmát mutatja. Ez pedig a mai viszonyok közt a magyarság megmaradásának talán legfontosabb biztosítéka. ÚJ MAGYAR ÚT 142 —
