Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
BAKÓ ELEMER A magyar nyelvtudomány sorsa a II. világháború befejezése óta m. (Befejező közlemény) Bár talán a nyelvészetben nem különösen járatos olvasó számára egyes pontok tisztázatlanok, első benyomásra úgy hat, hogy az ötéves nyelvtudományi tervben leszögezett program változatos, rendszeres és nem is túlságosan kommunista ízű, a bevezetés “korszerű” szólamait kivéve. — Nagyobb hibákat látunk azonban rögtön, hogyha ezt a programot összevetjük azzal, ami belőle kimaradt, illetve elmaradt. Elsősorban hiányzik belőle a teljes történeti hűség és becsületesség. A múltban ugyanis nemcsak a kormányzat merevsége és érzéketlensége akadályozta a modern nyelvészeti kutatások, különösen pedig a népnyelvi kutatómunka kialakulását, hanem bizonyos tudományos felfogások és azokat valló erőtényezők is. Ami a tervszerű kutatómunka múltbani meglétét illeti, e téren is alaposan elkanyarodtak a program megszövegezői a valóságtól: az a biztos érzésünk, hogy ha a tervösszeállítók bizonyos céltudatos feladatszűkítés helyett ugyanazt a szemhatárt tágító fejlődést követték volna, mint amit a magyar nyelvtudomány háború alatti tudományos vállalkozásai, ez az ötéves terv maradandóbb és érvényesebb alapokon nyugodnék, így súlyos hiba volt abbahagyni a debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet szerkesztésében Csűry Bálint nyomán megindult nyelvjárási szótári gyűjteményeket.2? Ellenkezőleg, ki kellett volna terjeszteni az egész magyar nyelvterületre. Hasonlóan súlyos hiba agyonhallgatni a magyar népnyelv fiziológiai kutatásának modern feladatait:27 28 29 30 a magyar népnyelvi hangképzés hiányos ismerete okozta már 1942.-ben a budapesti első népnyelvkutató értekezlet alapvető bajainak és az ott hozott félsütetű határozatoknak jelentős részét.2? Ez a baj továbbfejlődött a háború után, amikor is még a marrizmus is hozzájárult a Laziczius-féle budapesti “fonológus”iskola hangtani téren tapasztalható és könnyen a marrizmusba vezető zűrzavarának fokozásához.30 27. L. fentebb. Továbbá a Magyar Népnyelv I-V. kötetében a debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet működéséről rendszeresen közzétett évi jelentéseket. Összehasonlításul érdemes elolvasni az Intézet működéséről írt külföldi ismertetéseket, pl. a Virittaejae (Helsinki) állandó, részletes megemlékezéseit a debreceni évkönyvről és az intézet munkájáról. 28. Magyar Nyelv XL., 147-149: Lakó György titkári jelentése az 1943. évi Szily-jutalomról; különösen a beszédfiziológiai vizsgálatokra vonatkozó részek tartoznak ide. 29. Szabó Dénes, Az első magyar népnyelvkutató értekezlet határozatai. Bp., 1942. 30. Laziczius Gyula: Fonológia. Bp. 1934. — 130 —
