Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
Újesztendő BAKÓ ELEMÉRNEK Az év letelt, a percek elloholnak, Egy pillanat s a mára hág a holnap, Feszült inakkal, ifjan és merészen, S én felkiáltok: Add ki, föld, a részem! Szilaj vagyok, viaskodásra termett, Nem ismerek se kínt, se önfegyelmet, S a harci vágy olyan garázda hennem, Hogy összetép, ha meg muszáj pihennem! Nemes tusát, amely megedzi vérem! Méltó felet, kivel ha összemérem, Karom kihívja rám a végtelent És megtanít, hogy élni mit jelent! Egek Titánja, verhetetlen Isten, Hozzád kiáltok, adj erőt a testen! Ne vágyakozzak élvezetre könnyen, Ne vesztegessem ostobákra könnyem, Ne lázadozzak áttörésem ellen, Hanem legyek szilárd, miként a szellem, Dicső teret nem érdemelve másban, Mint önmagámban és az alkotásban, Mely egymagában is közös Tevéled, Mert átfogó, nyugodt, hatalmas élet, S az értelem, ha lényegébe lát, Az én válómon át tekint Terád! 1956. január 1.-én — 125 —
