Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

Barátom, a tanár

DR. JOSEPH HEX HY DAHMES

Xagy koponyája van és komoly arca,

Mely annyira tárgyilagos,

Hogy a közhelyek ellaposodnak A homloka láttán.

Sima tekintete szinte hideg,

S ha nem ismered, azt hihet ed,

Hogy az elkülönült tudománynak az őre csupán,

Kit a vágy erejével

Az emberi szív ügye fel sosem ér.

Pedig éppen a szíve csodálatos,

Éppen az emberi nagyszerű benne.

Nyolc gyerek apja, ki nappal Az itteni népegyetemre jön És a letűnt nagyok érdemeit Magyarázza a mostani bikkfafejeknek,

Akikre csak egy hat: a látszat, a nő - De ha vége a fejtegetésnek,

A boltba siet, hogy a másnapi húst,

Kenyeret, vajat, és ami kell A fiúnak, a lánynak, a jó feleségnek,

Előre fizesse ki s úgy vigye nékik,

Akár a segéd a szokott csomagot.

Kisfia még gügyög és zabolátlan,

A kedve csapong, s ha nevetni gyakorta tud, Éppen olyan hamar ébred a bánata is:

Sírva ragaszkodik és kacarászva bolondozik,

Úgy, ahogy éppen eszébe jut élni.

Lányai rendesek és ügyesek,

De nem angyalok ők sem egészen:

El-elkeserítik a báty jóikat S azok úgy fejezik be, hogy elverik őket.

— 126 —