Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
mellett sem volt kielégítő, amikor pedig egyek voltak, most az ínséges időben Magyarország Ausztriától semmit sem várhat!” Cikke végén ismerteti a legfontosabb segítséget: a legyengült magyar gyerekek hollandiai üdültetését. ‘‘Két dologra van itt szükségünk: 1. pénzre, 2. családokra, amelyek a gyerekeket legalább két hónapra ingyen vendégül látják. A családok jelentsék be pontosan, hogy milyen gyerekeket vennének legszívesebben (nem, életkor, vallás stb.).” Világos és határozott felhívása nagy visszhangra talált a ‘‘De Standaard” olvasóinál. Több mint hét esztendő múlva joggal írhatta tehát Sebestyén professzor, hogy Kuyper Johannát tekinthetjük a magyar gyermekakciók édesanyjának. Országos Gyermekvédő Liga Nemcsak a Rajnán, de a Dunán is sok víznek kellett lefolynia, amíg az első publikáció megjelenhetett a legelső magyar gyermek-vonatról. A nagy kérdés ugyanis az volt, hogy milyen szervezet gondoskodik Budapesten a gyermekek kiválogatásáról, hogyan fogják az egyes csoportokat összeállítani, kik lesznek a gyermekek kísérői stb. A Liga, amely a később megkezdett r. k. gyermekakció hazai partnere is lett, olyan példaadóan látta el feladatát, hogy mindenütt csak a legnagyobb dicséret hangján tesznek róla említést. A Gyermekvédő Ligára hárul a helyi munkán kívül a gyermekek utazási problémájának megoldása. A bizonytalan szállítási körülmények között számítani kellett arra, hogy a gyerekek több napig is úton lesznek, így tehát az étkezésről, az alvási lehetőségről s feladatuk magaslatán álló kísérőkről való gondoskodás szinte lehetetlen lett volna a kormány rendkívüli segítsége nélkül. A honvédelmi minisztérium egy ágyakkal és konyhával felszerelt kórházvonatot bocsájt rendelkezésre, a kultuszminisztérium pedig lehetővé teszi, hogy a Liga állandó alkalmazottain kívül tanítónők is elkísérjék a gyerekeket hosszú útjukra. Az első gyermekvonat megérkezését Zevenaar holland határállomáson egész életükben sohasem felejtik el azok, akik ott voltak a fogadtatáson 1920. február 12-én, emlékezik vissza van Vredenburch báró. ÚJ MAGYAR ÚT A római katolikus gyermekakciók megindulása Budapesten már megkezdték az első gyermekcsoport összeállítását, amikor 1920 elején Huszár Károly, a magyar miniszterelnök, hollandiai útja alkalmával felkeresi a r. k. Szállásiadé Bizottságot s kéri, hogy terjessze ki működését Magyarországra is. A Bizottságnak még nincsenek magyar kapcsolatai. Bécsi megbízottját, Metternich grófot küldi Budapestre, hogy személyes tapasztalati alapján tegyen jelentést az ottani állapotokról. A beszámoló nem hagy kétséget a helyzet súlyossága felől: “Jól ismerjük a bécsi szociális ínséget és mégis arra az eredményre kellett jutnunk, hogy a budapesti sokkal nagyobb.” — 116 —
