Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
híreket: a nagyvárosok éhező lakosságáról, az otthonukból elűzött tízezres tömegekről, a hadiárvák nyomoráról stb. . . . De nem azért hollandok a hollandok, hogy a kandalójuk mellett kényelmes karosszékben üldögélve csak olvassanak mások szükségéről! 1919 tavaszán megindulnak az osztrák gyermekvonatok Hollandiába. A szervezés — figyelmen kívül hagyva a helyi csoportokat — főleg két országos intézmény kezében van. Az egyik, a “Németalföldi Római Katolikus Szállástadó” 1914-ben, a háború elől Hollandiába menekült belga családok, főként gyermekek elhelyezésével kezdte meg széleskörű munkásságát. A háború után figyelme hamarosan Németország felé irányul, Magyarországgal azonban 1919-ben még nem tart fenn kapcsolatot. A másik, az “Általános Németalföldi Bizottság Ausztriáért”, kérő szavaival a nem-katolikus holland társadalomhoz fordul. 1919 őszén engedélyt kap Hágában, hogy a bécsi és a budapesti gyermekek üdültetésére utcai perselyezést tarthasson. Magyar gyermekeket segélyező Központi Bizottság Hágában 1919. novemberében meg alakul a “Centraal Comité voor Hongaarse Rinderen.” A Bizottság elnöke dr. F. van Gheel Gildemeester, aki 1920 nyarán nagy elfoglaltsága miatt lemond tisztségéről. Az új elnök, van Vredenburch báró, példátadó lelkesedéssel vezeti tovább a munkát egészen 1926-ig, a gyermekakciók hivatalos befejezéséig. 1919 végén az aktivan dolgozó és adakozó magyar barátok egész táborára számíthat a Központi Bizottság. Tagjai az első érdeklődés minden lelkesedésével fejtik ki tevékenységüket. Cikkeket írnak, pénzt gyűjtenek, felkérik és bevonják a különböző városok helyi szervezeteit a magyar munkába stb. Érthető okokból különösen a “De Standaard” c. református napilap, Kuyper Ábrahám lapja áll a mozgalom mögé. Hasábjain szinte naponta olvashatunk valamilyen magyar vonatkozású hírt, beszámolót vagy felhívást. Kuyper Johanna döntően fontos szerepére éppen a “De Standaard”-dal kapcsolatosan kell kitérnünk. Fledderus konzullal folytatott tárgyalásai nyomán elévülhetetlen érdeme a Központi Bizottság felállítása. Mint a Bizottság egyik tagja olyan alapvető szolgálatot végzett a Magyarország iránti érdeklődés felkeltésével, amihez hasonlót sehol sem találunk. A “De Standaard”-ban megjelent cikkei közül legfontosabb talán az “ínség Magyarországon” című 1920 január 24-én. Itt találjuk a segély akciókkal kapcsolatos első részletes figyelmeztetést, hogy a nagy-közönség ne tévessze össze a volt Monarchia államait. “Állandóan olvasunk az újságokban az Ausztria-Magyarországnak gyűjtött adományokról. De ez ugyanazt jelenti, mintha Belgiumot és Hollandiát akarnék egyszerre segíteni! Magyarország a háború előtt Ausztriával volt egybekötve. A magyar egy teljesen különálló, rendkívüli nép (amely nem germán, nem latin és nem szláv), önálló nyelvvel, saját szokásaival és erkölcseivel, saját történelmével és művészetével. A háború befejezése után Magyarország és Ausztria két különálló ország lett. S ha a két ország közötti kapcsolat már a jó viszonyok TÜSKI: Hollandiai gyermeküdültetés — 115 —
