Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
arányban csökken, ami a prémium-bevételek csökkenését idézi elő, míg ugyanekkor az árak és bérek nem csökkennek ennek megfelelő mértékben. Ennek eredménye a prémiumok felemelése lesz, ami gazdasági depresszió idején — mikor nagy a munkanélküliség — a még dolgozó népcsoport aránytalan megterhelését jelenti. Ő azt javasolja, hogy a nyugdíjak öszszegét ne csak az árak és a bérek indexszámához kössék, hanem a munkaalkalom indexszámához is. Emellett felveti a kérdést, vájjon nem lenne-e jobb a prémiumot megállapítani és a prémiumokhoz illeszteni a nyugdíjakat. Világos, hogy itt a kérdés az, hogy — legalábbis ami az általános nyugdíj-ellátást illeti — relative melyik társadalmi csoport viselje a gazdasági depresszió terhét, a dolgozók csoportja-é vagy a nyugdíjasok csoportja. E helyen nem feladatunk, hogy e kérdésre választ adjunk. Talán ebben az esetben is jelenthetne bizonyos könnyítést a van Rooyen professzor által felvetett terv, mely elsősorban demográfiai motívumokból indul ki.9 ő különös figyelmet szentel a népesség fokozatos elöregedése kérdésének és arra a következtetésre jut, hogy jövendő generációk számára a törvény súlyos megterhelést jelent, mert a nyugdíjjogosultak számának fokozatos növekedése a prémiumok százalékszámának fokozatos emelkedését hozza magával.9 10 Ő ennek a tehernek a kiküszöbölésére a törvény rendszere mellett egyféle szerény nyugdíj-alap felállítását javasolja, amelyben lassan felhalmozódó tőke felhasználásával jövendő generációk mentesülnének a társadalom fokozatos “elöregedése” következtében előálló magasabb prémiumok fizetésétől. E sorokban csupán futó pillantást kívántunk vetni néhány kérdésre, melyek egy ilyen átfogó törvényes rendezésben szabályozást követelnek. E törvényjavaslat (s a most készülő, az általános özvegységi és árvasági nyugdíjra vonatkozó törvényjavaslat) tiszteletre méltó próbálkozás a szociális biztonság megszilárdítására. A törvényjavaslat — a parlamentben történő elfogadása esetén, amely biztosra vehető — törvényerőre emelkedvén, 1957. január elsején lép hatályba. TÓTH: Általános öregségi biztosítás Hollandiában 9 Hét Verzekerings-Archief, 1955., 200 sk. 11. 10 Ugyanez a kérdés Angliában is gondot okoz. L. The Post Magazine, 1955., szeptember, 1122. 1. — 107
