Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT nem állhat fenn a fizetett prémium és a nyugdíjak között. Itt újra figyelnünk kell arra, hogy a nyugdíjat a szegény épúgy kapja mint a gazdag. Bár ez ellen az uniformizáló nyugellátás ellen sokan felszólalnak, van igazság a kormány azon megfontolásában, hogy egyrészt nem mindenki gondoskodik kellőképpen a maga és családja öreg napjairól, mikor ezt megtehetné és így könnyen a társadalom segítségére szorulhat annak ellenére, hogy munkaképes korában jobb napokat látott és másrészt az, aki ma biztosnak érzi maga alatt a talajt, holnap — ha elfordul tőle Fortuna kegye — elszegényedhetik. A fenti összegek a nyugdíjak és a prémiumok változása szerint emelhetők vagy csökkenthetők. Ezek a szabályok csak azokra érvényesek, akik nem vagyonadó-kötelesek. Megemlítendő még, hogy elvben csak a biztosítottak — tehát a 15-65 évesek — fizetnek prémiumot. A prémiumokat az állami adóhivatalok hajtják be. így sem a prémiumfizetés, sem a nyugdíjak kiutalása és kifizetése területén nincs szükség a jelenlegi apparátus nagyobbfokú kibővítésére, ami mind gazdasági mind adminisztratív szempontból jelentős. Az átmeneti intézkedések különös figyelemreméltóak. A 43-49. szakaszok foglalkoznak a legidőszerűbb kérdéssel, t. i. azokkal akik — annak következtében, hogy idősebbek 15 évesnél — a következő 50 esztendő alatt nyugdíjazásra kerülnek. Azok, akik a törvény életbeléptetése után 59. évük betöltése óta, 6 évig Hollandiában éltek, nyugdíjjogosultak e törvény alapján. E határozmányok csupán holland állampolgárokra vonatkoznak. A 45. ill. a 48. szakasz azonban kimondja, hogy “Az államtanács meghallgatásával hozott királyi rendelet megállapíthatja, hogy bizonyos feltételek mellett a) a 44-47. szakasz alkalmazása szempontjából nem-hollandok hollandokkal egyenjogúaknak nyilváníttatnak; b) a 43. és 44-46. és 47. szakaszok alkalmazása szempontjából az országon kívül való lakás ugyanolyan jogkövetkezményeket von maga után mint az országon belül való lakás.” (Az itt említett szakaszok az ezen bekezdés harmadik mondatában röviden összefoglalt határozmányokat tartalmazzák.) Az indokolás külön kimondja, hogy az egyenjogúsításnak ez “a lehetősége különösen nagyjelentőségű az állampolgárság nélküliek számára.” Ez azt jelenti, hogy magyarok, akik legalább hat éve Hollandiában élnek, a jelzett királyi rendelet kibocsátása után jogot nyernek erre a bázis-nyugdíjra. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény a kibocsátandó királyi rendeletben megállapítandó feltételekről beszél, amelyek most még nem ismertek, konkrét következtetéseket vonni etekintetben korai lenne. E hézagos, csupán nagy vonalakban való ismertetést nem szeretnénk lezárni anélkül, hogy legalább pár szóval ne emlékeznénk meg néhány megjegyzésről, mely e törvényjavaslat kapcsán a holland sajtóban napvilágot látott. E sorok írója csupán két cikkre szeretne utalni a kiterjedt irodalomból. Campagne professzor, a Biztosítási Kamara elnöke néhány kritikai cikket szentelt e törvényjavaslatnak.7 Első cikkében7 8 felhívja a figyelmet arra, hogy krízis-időszakokban az adóköteles jövedelem egésze jelentős 7 Economisch-Statistische Berichten, 1955., július 27., augusztus 10., és szeptember 7.-i számai. 8 Július 27., 670. 1. — 106 —-
