Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
lététből fakadó akarat, bátorság, önfeláldozás és egység volt az összes fegyverzetük. Két orosz helyőrség megrohanásával és lefegyverezésével kezdték. Két véres katlancsata megsemmisítő győzelmével fejezték be a szabadságharcukat, amely egyben polgárháború is volt a finn vörösök ellen, akik az oroszokkal szövetkezve jól fel voltak fegyverkezve és jól voltak ellátva is. A harcokra jellemző volt, hogy a foglyok, sebesültek és halottak közötti arány átlag 10:3:1 volt. Ezzel a győzelemmel kezdődik Mannerheim államfériúi karrierje. Azzal, hogy élére állott a finn függetlenségi harcnak, amely egyben a vörös terror alóli szabadulást is meghozta, örökre beírta nevét a finn nép szivébe. Tekintélye felülmúlta a kormány tekintélyét is. Az I. világháború még javában folyt és az orosz frontról felszabadult német hadseregek nyugaton való bevetésével a háború a központi hatalmak részére még megnyerhetőnek látszott. A Németországban kiképzett finn szabadcsapatok, valamint a Von der Goltz tábornok vezette egy német hadosztály részvétele nélkül a szabadságharc is nehezen lett volna győzelemmel befejezhető. Erős politikai áramlat indult meg ezért, hogy Európa akkor rettegett urának, Németországnak barátságát Finnország megnyerje. Német herceget kívántak uralkodónak s a felkelő s bizony nem eléggé rendezett csapatok megszervezését német vezérkari tisztekre óhajtották bízni. Ezt a tervet Mannerheim, — mint győztes finn hadvezér s mint cári tábornok egyaránt — megalázónak tartotta. Lemondott és elhagyta az országot. A legyőzött ellenféllel szembeni lovagias eljárása is, amennyiben csak a felelős vezetőik elleni bírói vizsgálatot tartotta megengedhetőnek s az alárendeltek azonnali szabadonbocsátását követelte, csak emberi nagyságát mutatta meg. Hazájából Stockholmba ment, testvéréhez. Itt a sajtó, a svéd hadsereg s a nép nemzeti hősként ünnepelte. A svéd király magas kitüntetést adományozott neki. Mikor Mannerheim megkérdezte a királyt, hogy mi címen kapja e nagy kitüntetést, a svéd király csak annyit mondott, hogy mióta ő győzött Finnországban, azóta neki is nyugta van a vörösöktől Stockholmban... Azonban fordult a sors kereke s a németek 1918. augusztusában végleg elvesztették a háborút. Ekkor aztán a finn hazafiak is észretértek. A finn kormány most már hivatalosan felmondta a német vonalat s felkérte Mannerheimot, hogy útazzék Londonba. Vegye fel a Nyugattal a kapcsolatot s mielőbb ismertesse el Finnországot, mint szuverén államot. Ez a küldetése teljes sikerrel járt. Az ajtók, — ha nehezen is — de régi barátai révén megnyílnak előtte. Mesteri diplomatának bizonyul. Nem utolsó sorban hasznát veszi volt cári tábornoki rangjának, valamint a “finn legendás nemzeti hős” hírnevének is. Azok az oknyomozó történészek, akik a bolsevizmus európai elhatalmasodását tanulmányozzák, sok kérdésre kaphatnak választ Mannerheim 1918. és 1919. évi londoni, párisi és varsói tárgyalásainak leírásaiból. E diplomáciai csata hevében — személyének nagyobb súlyt adandó, — a helsinkid diéta a szenátus javaslatára “régensnek” választja meg. így végre ÚJ MAGYAR ÚT 86 —
