Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2-3. szám

BOR JENŐ

Mannerheim tábornagy emlékiratai

Minden kornak megvannak a maga politikai üstökösei, akik az elvakított emberiségnek új utakat világítanak meg. A történelem arra tanít bennünket, hogy ez üstökösök legtöbbje vészthozó... Mégis, a gyötrődő embert megbűvölik.

A huszadik század első felében különlegesen sok üstökös jelent meg a világtörténelem egén. Mahatma Ghandi, Musztafa Kemál, Lenin, Mussolini, Hitler, Sztálin, Churchill és Roosevelt, történelemformáló erők voltak, akár jó, akár rossz értelemben vesszük is.

Finnország egén is felragyogott egy ilyen üstökös, báró Mannerheim tábornagy személyében. Bár a sarki fény sokban letompította ragyogását a maga, idejében, s az akkor égő világban csak meteornak látszott a kívül állók számára, mégis fényes csillag volt ő a legjavából.

A vészthozóktól annyiban is különbözött, hogy ő nem rombolt, hanem épített és megtartott, s míg (az ő szavaival élve) a “nagyok magas politiká jában az erkölcsnek már nem volt értelme”, ő hazája érdekében döntéseit mindig az erkölcs és az igazság nevében hozta. Ezzel még ellenségeit is lefegyverezte. (Lásd Churchillnek és Hitlernek írott leveleit.)

Nemzedékeken át átöröklődött műveltsége, kultúrája, meglátó és ítélő képességével a krízisekből kivezető utat nemcsak az eszével, hanem mindig a szívével is kereste s dacára annak, hogy a mestersége a kardforgatás volt, megvetette az erőszakot. Viszont azzal is tisztában volt, hogy az erőszakkal szemben nem lehet pusztán imádsággal eredményesen küzdeni.

Mannerheim nemcsak egyéniségében volt rendkívüli ember, de rendkívüli volt a sorsa is. Életéből három emberre való változatos 'élet telt volna ki. Miután egy gyerekes csíny miatt a finn kadétiskolából eltanácsolták, az orosz hadsereg; kadétjai közé vétette fel magát. Tüneményes karrierje így a cári orosz hadseregben indul el. Mint.fiatal tiszt, a lovassághoz kerül. Állomása kezdetben Lengyelországban van. A lengyelek gyűlölik az elnyomó oroszokat, de őt — mint szintén elnyomott, finn testvért, — felveszik Varsó mágnás-klubjába ési ott sok barátra tesz szert. Nem politizál. Varsóból rövidesen Pétervárra kerül a lovastestőrséghez. II. Miklós koronázását Moszkvában, a cári pár mellett, szolgálatban szenvedi át.

Kiváló sportember. Nagyszerű lovas és lóismerő. A testőrségtől áthelyezik a lóápolás felügyelőjéhez, aki külföldre rendeli őt lovakat vásárolni. Németországban, Ausztiában, Magyarországon, Franciaországban, Belgiumban, Angliában jár, sok barátot szerez, sokat lát, hall és tapasztal. Magyar lovat Svédországban élő testvérének is vásárol. A legjobb körökben forog mindenütt. Egy berlini tartózkodása alkalmával II. Vilmos német császár is vendégül látja. Később, — megelégelve ezt a szolgálatot, — kéri a hadsereghez való beosztását.

Kiváló katona. A lovastiszti továbbképző iskola tanszázadának a pa— 83 —