Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
VASVÁRY: Lincoln és Kossuth közben álljon meg Springfielden is. 13 tagból álló küldöttséget állítottak össze, azzal a megbízással, hogy kérje fel a város vezetőségét a meghívás kimondására. A gyűlés azzal oszlott szét, hogy a küldöttség másnap a városi tanács elé megy és estére már jelentést tesz az újra öszejövő gyűlés előtt. Másnap azonban nagy meglepetés várta az egybegyűlteket. Újra sokan voltak, a küldöttség tagjai közül azonban egyetlen egy sem jelent meg. A meglepett jelenlevők csak találgatni tudták az okokat. Virgil Hickox azt a megjegyzést kockáztatta meg, hogy talán a küldöttség tagjai attól félnek, hogy a látogatás költségei őket fogják személyesen terhelni. Nem volt mit tenni. John Calhoun indítványára egy másik, nyolc tagú küldöttséget válogattak össze, amibe Lincolnt szintén beleválasztották. Ennek a bizottságnak működéséről vagy további sorsáról azonban semmit sem tudunk. Valószínűleg sohasem tett eleget megbízatásának, mert máskülönben a lapok arról beszámoltak volna. Hogy mi idézte elő ezt a meglepő fejleményt, még eddig nem sikerült felderíteni. Kossuth nem kapott hivatalos meghívást az illinoisi Springfieldről s oda nem is ment el. Nagyon valószínű, hogy amiatt Lincolnnal sohasem volt alkalma találkozni. Kossuth valószínűleg a nevét sem ismerte még akkor Lincolnnak, aki nála 7 évvel fiatalabb lévén, akkor 49 éves volt s aki akkor még hírnevére semmilyen jogcímet sem tudott felmutatni. Egy terminusos, másodszori próbálkozása alkalmával már megbukott exképviselő volt, akiről senki sem gondolta, hogy nyolc esztendő múlva az ország elnöke lesz belőle. De ha nem is találkoztak, kétségtelen, hogy Lincoln, a szónok gondosan tanulmányozta Kossuth nagy port felvert és nem egyszer szenzációs beszédeit. És ezért lehetetlen, hogy ne ismerte volna Kossuthnak azt a beszédét, amelyet 1852 február 6.-án mondott el Columbusban, az ohioi állami törvényhozás előtt. Ebben a bészédében Kossuth a következőket mondotta: “The spirit of our age is democracy. All for the people and all by the people. Nothing about the people without the people: that is democracy, and that is the ruling tendency of the spirit of our age.” Tizenkét esztendővel a nagy magyar hazafi amerikai látogatása után, Lincoln Ábrahám tízeket mondotta híres gettysburgi beszédében 1863 november 19.-én: “We here highly resolve that these dead shall not have died in vain; that this nation, under God, shall have a new birth of freedom; and thdat government of the people, by the people, for the people shall not perish from the earth.” Lincoln és Kossuth testvér-lélekből fakadó szavai ércbe öntve ott vannak azon az emléktáblán, amely a columbusi városháza előcsarnokát díszíti s amelyet az ottani magyarság állított oda 1952. szeptember 7.-én. Ha testben nem is találkozott a két prófétalelkű férfiú, lélekben ott állanak egymás mellett, nemcsak a columbusi emléktáblán, hanem a szabadságszerető emberiség szívében is. — 77 —
