Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
REVICZKY GYULA Petőfi él (Arra az álhírre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik.) Petőfi él! De nem, mint hiszitek, Nem mint bágyadt tekintetű öreg. A kor arcára nem vésett redöt, Fehér hajjal ne képzeljétek öt. Fejét fenn hordja most is; szeme fényes; Oly fiatal még: csak huszonhat éves! Petőfi él! De nem volt soha rab. Ne higgyétek, nem hord ö láncokat! Kard van kezében, ajkán harci dal; Előre száguld, mint a bősz vihar, És túlharsogja az ágyúk morajját Szent himnusza egy szó: Világszabadság! Petőfi él! Lángleike fennviraszt. Vénség, halál sohasem érzik azt. Lázas szívével, ifjan, szabadon Él és fog élni, édes magyarom. Lesz trónok és országok pusztulása; — De az ö sírja mégse lesz megásva! — 78
/
