Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
letti gyűlésre hívta össze az érdeklődőket. A gyűlést szeptember 6.-án meg is tartották a megyei bírósági épület egyik szobájában, élénk érdeklődés mellett. A város legszámottevőbb polgárai jöttek össze, köztük számos nő (a hirdetés szerint az utóbbiak számára székekről is gondoskodott az előkészítő bizottság). Akkor még nem tudták Amerikában, hogy az ilyen mozgalommal elkéstek, mert a magyar hadsereg már hetekkel azelőtt, augusztus 13.-án Világos mellett letette a fegyvert. A gyűlés kiküldött egy öt tagú bizottságot, köztük Lincolnt is, hogy szövegezzen meg egy határozati javaslatot. A bizottság körülbelül egy óráig volt távol, hogy a javaslatot megszövegezze. Ezalatt E. D. Baker galenai lakos, kongresszusi képviselő beszélt az egybegyűltekhez, lelkes beszédben sorolva fel Magyarország érdemeit az európai kultúra megvédésében. A derék képviselő itt-ott el is vetette a sulykot, mert például a szaracéneket is emlegette, akikkel szemben a magyarok állítólag szintén keményen megállták a helyüket. A javaslatot Lincoln terjesztette elő s kétségtelen, hogy a gyűlés tulajdonképeni összehívója is ő volt. A javaslat, amelyet egyhangúlag elfogadtak, kifejezte az amerikai nép csodálatát a magyar nemzet hősies küzdelmével szemben. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak azonnal el kell ismerni Magyarország függetlenségét. Ez a függetlenség megilleti Magyarországot és annak elismerése nem jelentene sérelmet egyetlen nem zet vagy nép igazságos jogaival szemben. (“Not a violation of the just rights of any nation or people.”) Kimondták, hogy a javaslatot elküldik John M. Clayton külügyminiszternek, valamint a magyar kormány Amerikában levő diplomáciai megbízottjának, gróf Wass Sámuelnek is. A gyűlés Magyarország és Kossuth lelkes éljenzése kíséretében fejeződött be. Két évvel később, amikor Kossuth már az Egyesült Államokban volt, Lincoln is osztozott abban a példátlan lelkesedésben, amely a száműzött nagy magyart mindenütt körülvette. Újra csak tőle indult ki az a mozgalom, amely sok amerikai várost felvillanyozott, hogy Kossuthot az ő városuk is hívja meg. 1852. január 8.-án tartották az első erre vonatkozó gyűlést, amikor Kossuth már megjárta New Yorkot, Philadelphiát, Baltimoret, Washingtont. A gyűlést Lincoln beszéde nyitotta meg. Egy hét férfiúból álló bizottságot választottak, újra csak egy határozati javaslat megszerkesztésére A bizottságban Lincoln is benne volt és a javaslatot, amelyet hivatalosan is az ő művének tartanak életrajzírói, ő szerkesztette. Másnap újra összegyűltek és a javaslatot Lincoln ekkor olvasta fel. A javaslat az amerikai nép együttérzését fejezte ki a magyar, ír és német szabadságharcosokkal szemben, elítélte egyes államok erőszakosságait, kijelentve, hogy minden népnek, amely elég nagy ahhoz, hogy önálló életet éljen, joga van ahhoz, hogy eldobja a zsarnokság igáját és életét a maga által választott formában élje tovább. Január 26.-án újra összejöttek, most már kifejezetten azzal a céllal, hogy Kossuthnak a város által történő hivatalos meghívását elkészítsék. A terv az volt, hogy amikor Kossuth Indianapolisból St. Louisba megy. ÚJ MAGYAR ÚT — 76 —
