Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
JUHÁSZ GYULA BUDAPEST T A pirosszemü szörny vad törtetéssel Az óriás homályba berobog, Most készülődik a májusi éjjel, De éjtől nem félnek a városok! lm, e homály is az üvegtetőkön Villamos fénnyel gyűl ki hirtelen, A pirosszemü szörny is visszahőköl És gőzpárát piheg félelmesen. Megindul a nagy törtetés, roham. Mindenki ugrál és némán rohan, A paloták hívólag integetnek: Száz földi fénye ég a pesti estnek, S minden utat halvány rózsára fest A nagy, gyönyörű dáma: Budapest! II. Valami furcsa füst lebeg fölötted, Mint áldozati füst, amely lecsap, Sötétre mosva falakat, tetőket. Míg annyi ember topog, szürke rab. Itt annyi veréb páiváskodva rebben És annyi síber kúszik, mint zsivány, És annyi színész ágál napped, este, S gurul arannyal bélelt sok silány. Bús Babilon, azért mégis szeretlek, Mert véreim sorvadnak sírva benned, Gőgös szegények, árva magyarok. Mint kis cseléd a rikító Körúton, Éhes diák cifra úri zsúron, Magam is benned oly kopott vagyok! — 71 —
