Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2-3. szám

BABITS MIHÁLY

HAJNALI SZÜRKÜLET

Ez csak az éjnek betegsége . . . Lesz-e valaha reggelebb?

Oly csöndes künn az utca, mint a messze harcterek,

csak tompán hallok egy-egy elviharzó gépkocsit,

mint távol ágyút, vagy mint hosszá jajszó fütty sivít

a szomszéd pályaudvarról, homályos harci jel,

üzenet a ködben, amelyre válasz nem felel.

Az utca, ö az utca, néma, mint a harcterek.

Arad, árad, mindent elöntve, kint a szürkület.

HAVAS ISTVÁN

A HALÁSZBÁSTYÁN

Morajlik lent a Duna kebele, Budapest muzsikával van tele.

A nyalka hídfők, mint karmesterek, Magyar kórusokat vezénylenek.

Es partra csalják a kövek fiát:

A mámoros, titkos melódiák.

A csipkeszegte folyam mezején Lótuszvirágokat tűzdel a fény.

Elet harsogja piros vágyait . . .

A bástyán egypár kőszent álmodik.

— 70 —