Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
Magyar költők Budapestje ADV ENDRE KÖLTÖZÉS ÁTOK-VÁROSÁBÓL X ekropoliszban zene zcndült Egy süket, őszi napon. Én már meghaltam akkor régen S feküdtem vörös ravatalon. Sírt az ajtóm. Csöndben belépett Valaki és nevetett, Valaki, kiért sokat sírtam S akit halotton is szeretek. Megsimogatta sárga arcom Es kacagott, kacagott: “Fény-emberem idekerültél? Csúf Budapest a ravatalod “Hát nem emlékszel már a fényre, Mely déli sírokra száll? Itt Budapesten csúf az élet S ezerszer csúfabb a halál.“ “Gyere innen, Átok-városból, Gyere, halottam, velem, Itt nem lehet szépet álmodni, Itt nincsen könnyes, nagy szerelem És kezeim puhán megfogta Es kacagott, kacagott, S azóta déli temetőbe Készül egy szegény halott, halott. — 69 —
/
