Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
Budapest politikai-földrajzi helyzete Egy város jelentősége politikai és földrajzi szempontból állandóan változik. Ugyanis minden hely vagy helység a körülötte kialakuló történelmi, politikai és gazdasági tényezők függvénye. Ez Budapestre is áll. A római birodalom számára Aquincum nem volt más, mint egy a sok őrhely közül a Duna limes vonalán. Az Árpádház idejében sem volt lényeges szerepe. Akkor még az Árpád család települési központjának, Székesfehérvárnak jutott a főszerep. Buda csak őrhely volt a Dunán való átkelés szempontjából. Székhely csak Zsigmond király alatt lett belőle. Viszont attól fogva megtartotta vezetőszerepét a Kárpátmedencében mindmáig. Nem mint állandó főváros, hiszen hosszú ideig Pozsony lett azzá, de mint a Kárpátmedence életterének központja. Vájjon miért? Minden városba való tömörülésnek van földrajzi oka. Az egyik város útkereszteződésnél épül, a másik révnél, a harmadik végvár a leggyakoribb támadási irány és a település és termelés központja között, — és igy tovább. Budapest kivételesen több ilyen okot egyesít. Budapestnél keresztezte egymást két történelmi kereskedelmi útvonal: a Balti-tengertől Itáliába vezető borostyán-út egyik ága, mely a duklai hágón és Kassán át vezetett. — s a mészárosok útja, amelyen Erdély felől terelték a szarvasmarhát az osztrák piacok felé. De védővár is volt Budapest, mégpedig a Duna azon helyén, ahol a folyam a legkeskenyebb, tehát a legkedvezőbb átkelőhelynél. így vált Budapest később hídvárossá, hiszen északra tőle a folyam túl sebes a sodrát összeszorító hegyek közt, délre a várostól pedig széles, árterületeket okozó és hajózásra veszélyes. Ezen okok mellett szerepel még, hogy Budapest két termelő-öv határán fekszik, — a mezőgazdasági Alföld és a dunántúli röghegység és felvidéki erdős vidékek határán, ott tehát, ahol a két vidék közötti kereskedelem a legélénkebb: a vásárővben, amely az Alföldet szegélyezi. S ez a vásárőv ép itt keresztezi a dunai vízi forgalom és kereskedelem vonalát. Februárban volt tíz esztendeje, hogy a magyar főváros szovjet kézre került. Az 1944. december 24.-től 1945. február 12.-ig húzódott ostrom a világ egyik legszebb városát pusztította el. Az, hogy Budapest újra felépült, kizárólag a budapestiek, a magyar nép érdeme. És ők maguknak, nem kommunista rabszolgahaj csáraiknak építettek. Budapest népe tudja, hogy a falak ledőlhetnek, de Budapest továbbra is élni fog. — 63 — T E L E K I G É Z A
