Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
KÖNYVSZEMLE MAGYAR VERSEK Aranytól napjainkig Gyűjtötte, a bevezetést és a jegyzeteket írta Cs. Szabó László Ez a költői antológia, amelyet a római Anonymus kiadó jelentetett meg 1953-ban, a magyar emigráció kiadói tevékenységének egyik legértékesebb eredménye. Nemcsak mint könyv érték és dísze minden magyar olvasó könyvestékájának — mégpedig nem csupán az emigrációs kiadványok tekintetében alkalmazott elnéző ítélkezés mértékével, hanem a magyar könyvkiadás rendes kategóriái szerint mérlegelve is — de külön élmény egy rendkívül művelt és nemes szellem költészeti ízlését és válogató tevékenységét figyelemmel kísérni egy ilyen, nagyobb történeti szakaszt átfogó kötet során. A kötetett Cs. Szabó László kitűnő tanulmánya vezeti be. Ez a megállapításunk és értékelésünk természetesen nem jelenti azt, hogy szempontjait vagy az egész korszakot átszinező látásmódját osztjuk. Ugyancsak nem helyeseljük a könyv összeállításának alapvető elveit sem, hiszen teljesen indokolatlan egy “magyar versek” legújabbkori élettanát bemutató történeti antológiát Petőfi nélkül kiadni, s ráadásul a lírai hangsúlyú magyar költészetet Arannyal s tőle is “A szegény jobbágy”gyal kezdeni. A válogatás további során, amíg az összeállító el nem jut a mi korunk élő költőiig, nagyjából a már megjelent gyűjteményekben leszűrődött szempontok szerint jár el, így a közreadott anyagban nagyobb hiányosságok nincsenek. De minden olvasónak szembe fog tűnni pl. Dsida Jenő hatalmas erejű “Psalmus Hungaricus”-ának kihagyása, amire az összeállító felvilágosítása nélkül nem lehet magyarázatot találni. Súlyosabb hiányosságok vannak a jelen élő költőinek megítélése tekintetében, hiszen — ha élő költőket is megszólaltatunk — lehetetlen kilépnünk a kor erővonalainak találkozásából, a kor nagy vonzásainak hatása alól. S míg teljesen osztjuk azt a szempontot, hogy “a kommunista párt dalosajkú ügynökeit”, mint a szabadságeszményről, a legfontosabb költői alkotó kritériumról önként lemondó írókat fölösleges szerepeltetni, annál kevésbbé tartjuk érthetőnek, hogy Cs. Szabó nem vette fel gyűjteményébe azokat sem, akik az emigrációban jelenkeztek a magyar költészet horizonján. Ilyen szempontot alkalmazva pl. sohasem szerepelhetett volna egy erdélyi antológiában az a költő, akinek csak erdélyi folyóiratban jelent meg írása a kisebbségi évek alatt s magyarországiban nem. S ha Cs. Szabónak valóban komoly gondja “öt világrész szétszórt szigeteinek, családjainak és magánosainak” nyilvános és házi könyvtárt pótló gyűjteményekkel való ellátása, akkor tegye ezt azzal a fejlődéssel összhangban, amelyben az emigráció él: figyelembe véve és kellő értékelésben részesítve az emigráció íróit, szellemi törekvéseit és eredményeit. 50 —
