Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
A közös céltudatnak ez a hiánya ütközik ki a nemrég lezajlott “halotti beszéd-vita” során és ezt tükrözi Cs. Szabó antológiája is, amely, bár a benne foglalt magyar versek értékénél, a válogató finom esztétikai és irodalmi műveltségénél fogva kétségtelen értéket képvisel, mégsem az a gyűjtemény, amelyben akár ez a korszak, amelynek bemutatására Cs. Szabó vállalkozott, akár pedig a rab ország felszabadítására irányuló magyar erők látásmódja a magyar szabadságeszmény leghatalmasabban megmutató magyar költészet tekintetében töretlenül és hiánytalanul kifejezésre jutott volna. Az az antológia, amely — reméljük — betölti ezt a hivatást, Cs. Szabó értékes és egyéni kísérlete után bizonyára meg fog majd jelenni az emigráció könyves asztalán is. B. E. KÖNYVSZEMLE ALLEN, FREDERICK LEWIS: THE BIG CHANGE. America Transforms Itself 1900-1950. New York. Harper Brothers. 1952. 308 p. (A Nagy Változás. Az Egyesült Államok átalakulása 1900-1950 között) Nincs könyv, amely tömörebb és igazabb jellemzéssel rombolná szét azt a hamis képet, amelyet múlt századbeli dollármilliomosok, New York és Hollywood szellemi szemétexportja és valami amerikaellenes sznobmentalitás terjesztett el az Új Világ mai vezető nemzetéről. A könnyű meggazdagodás, a felelőtlen kapitalizmus vad csörtetése, kűlsőséges sikerek eltakarták az igazi amerikaiakban továbbélő mélyebb Amerikának arcát azok elől, akik csak élősködni akarnak vagy akartak rajta. A magyar bevándoroltak, még azok is akik évtizedekkel ezelőtt jöttek ki és talán a maguk kis körében végigcsinálták azt az átalakulást, amelyet Allen leír, szintén jól teszik, ha e könyvet elolvassák. A könyv írója évtizedeken át az egyik legnagyobb folyóirat, a Harper’s Magazine főszerkesztője volt. Korábbi könyveiben a huszas és harmincas évek fejleményeit összevetette az 1914. előtti állapotokkal. E könyvében pedig a második világháború alatti és utáni átalakulás képét mutatja fel szinte rétegszerű fejlődésben, amit sokszor azok látnak legkevésbbé, akik e fejlődést végigélték. Már a könyv első fejezeteiben látjuk a századeleji dollármágánsok hajdani palotáit és parkjait lakatlanul illetve üdülőtelepek, jótékonysági vagy közművelődési intézmények gondozásában, mert a dollármilliomosok vagyonai szétporlódnak és a fennmaradó bevételekből már nem lehet 30-100 tagú cselédséget tartani a mai munkabérek mellett. Aztán látjuk a szakszervezetek megnövekedett erejét, mindent behálózó és mégis szabadon kötött kollektív szerződéseikkel. A hajdani kapitalisztikus vállalati belső diktatúra helyébe új sajátságos kooperatív együttműködés lépett a vállalatvezetőség és a munkásság képviselői között. Mind a szakszervezeti vezetőkre, mind az igazgatókra ma meghatározott felelősség hárul. Szinte folytonos tárgyalásokban küszöbölik ki a konkrét sérelmeket, állapítják meg a béreken felül a jóléti és nyugdíjalapokat és járulékokat, a rangsor (seniority) körüli jogokat. Maguk a vállalatvezetők sem függenek csupán egy-két “ka— 51 —