Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
ÚJ MAGYAR ÚT Ő maga is sok nagy szerepet játszott Debrecenben. S amikor fellépett, csak úgy tódult a közönség az előadásra. Ocskay brigadéros, Tábornok, Süt a nap, Az elcserélt ember, Liliom voltak nagy szerepei. 1923-ban játszotta a Liliomot s talán ilyen boldogan sose kiáltotta egy Liliom se a ligetbe: “Julikénak gyereke lesz! ’ — mint ő, mert ekkor már tudta, hogy öt év után nekünk is lesz gyerekünk. S a keresztelőn, karján a kislányával boldogan énekelte Kiss Béla bandája előtt: “Kicsi még a mi lányunk, ne járjon kend minálunk.” Később, tizenhat év múlva Edith első bálján is erre táncolta együtt a csárdást apa és leánya. A Vígszínház két évig nem bontotta fel a szerződését, mindig visszavárták. Mikor az Antónia ment sorozatosan, mely Debrecenben is nagy siker volt, Debrecenbe jött vendégszerepelni pár estére Fedák Sári és Lukács Pál. Viszont mikor Hegedűs Gyulát megoperálták s két hétig nem játszhatott, Kardoss Gézát hívta meg a Vígszínház, hogy vegye át a Kovácsi szerepét, mellyel oly nagy sikere volt Debrecenben is. Remekül tudott múlatni s most a pestieknek énekelte esténként a “Ki tanyája ez a nyárfás”-t. Újra szerződési ajánlatot kapott a Vígszínháztól, de ő már akkor nagyon összeforrt Debrecennel s azzal a kedves vidéki élettel. Nyáron, mikor Egerben befejezték a szezont, mindig kiment a Hortobágyra, egy hétre, tíz napra. Sátort vitt ki, meg a vadászkutyáját, s a hetedik halastónál levő csikóstanya mellett felállította a sátrát. Ott üldögélt esténként a tűz körül a csikósokkal, hallgatva, tanulmányozva szép magyar beszédüket s együtt énekelgetve velük a régi szép hortobágyi nótákat. Napközben csónakban ült, vadászgatott vadlibára, vadkacsára, és élvezte a puszta csendjét; ez volt mindig a legtökéletesebb pihenése. A csikósok is mindig meglátogatták, ha bejöttek Debrecenbe az őszi vásárra, s olyankor szívesen látta őket, meghívta a színházba is és a városi páholy mellett ültek szép csikós ruháikban, a két nagy családi páholyban, nem kis feltűnést keltve még Debrecenben is. Gyenge Anna 1935-36-ban jött le a pesti Operából hatheti vendégszereplésre. Először a Pillangókisasszonyban, aztán a Faustban játszott s a székely egyetemi hallgatók javára is fellépett egy matinén. Valósággal elbűvölte a debreceni közönséget. Sok szép operaelőadás volt Debrecenben, majd később Kecskeméten és Szegeden is. De szíve mégis a prózához vonzotta. A Feketeszárú Cseresznye Dusánjában sokáig gyönyörködött a közönség, Könyves Tóth Erzsi Irinája s az egész előadás a legtökéletesebb hangulatot és művészetet nyújtotta. Mikor az “Emmi” daliás huszárézredese karján kislányával, Jaczkó Ciával megjelent a színpadon, már nyíltszíni tapsot is kapott. 1930-ban egy hétig ünnepelte a színház tízéves igazgatói és húszéves színészi jubileumát. Minden városból eljöttek régi tagjai és felléptek egy-egy estén. A kormányzótól signum laudis-t kapott érdemei elismeréséül. Nagy siker volt 1935-ben a “Nem élhetek muzsikaszó nélkül” felújítása. Három hétig Móricz Zsiga is ott volt Debrecenben, egy hétig a próbákon, két hétig minden este a színházban, s úgy élvezte, hogyan mulat Balázs-Kardoss Géza Pólika-Móricz Lilivel. Sok kedves emlék fűződik egy-egy ebédhez, vacsorához Móricz Zsigával, ki mindig tyúkhúslevest kért csigatésztával és juhhusos kását. — 376 —
