Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

1936-ban az “Érettségi” nyugalomba vonuló öreg tanárának szavaival búcsúzott el a mellette tüntető és őt virágerdővel elárasztó szerető debreceni közönségétől. Sírt ott mindenki s a szebbnél szebb búcsúlevelek, nyíltlevelek mutatták, hogy Kardoss Géza nem dolgozott hiába tizenhat éven keresztül a Kálvinista Rómában.

Onnan, a “hírős város” nagyszerű polgármestere, Kiss Endre hívta meg, a megnyitó előadás a Bánk Bán opera volt, Sándor Erzsivel és Pilinszky Zsigmonddal. Hamarosan a kecskemétiek is nagyon megszerették az igazgatójukat. Ott történt meg, hogy a “Szűz és a gödölye” öreg Huben szerepében, mikor szívrohamot kap és összeesik, a színházi orvos

KARDOSSNÉ: Egy magyar színész életútja

“Nem élhetek muzsikaszó nélkül” Debrecen, 1935.

Móricz Zsigmond, Móricz Lili, Kardoss Géza

befutott a szinpadra, hogy injekciót adjon neki, mert azt hitte, tényleg rosszul van. Aztán jött egy év, a “staggione”. A négy egyetemi város, prózai társulattal, s utána Szeged meghívása. Egy gyönyörű bemutató, Babay József és Budai Dénes Haranghalló János című magyar mesejátékával. Ebben játszotta Hontalan Bertalant, a bújdosót, akinek a szíve szakad meg, mikor nem hallja többé a hazai harangszót. De sokszor eszünkbe jutott Hontalan Bertalan, mióta eljöttünk hazulról!

Szegeden is nagyszerű társulattal dolgozott. Barabás Sári volt a primadonna, Sándor Iza a hősnő s aztán . . . huszonkét esztendő után búcsút mondott a színigazgatásnak s a Nemzeti Színház tagja lett. Pár filmen is játszott és az utolsó hetekben az Annuskában Szeleczky Zita kedves, könnyelmű apjával volt nagy sikere a pesti közönség előtt.

A háború már Magyarország szívében tombolt és ő még mindig szol— 377 —