Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

Tanay Frigyes, Szerémy Zoltán, Makay Margit, Kertész Dezső játszottak vele. Mikor én láttam, több más közt az Ocskay brigadéros-ban, Liliomban, Karnyóné-ban játszott. (1918. március 19.-én esküdtünk meg. Még 1917-ben történt, hogy Debrecenbe hívták vendégszerepelni Makay Margittal együtt a Vöröskereszt javára. A Heidelbergi diákéletben léptek fel, s ekkor volt nálunk először. Édesapám a város ötezer holdas ohatpusztakócsi gazdaságát bérelte. Talán ezidő óta szerette Kardoss Géza Debrecen vidékét.) 1919 őszén négytagú küldöttség jött fel Debrecenből s meghívták igazgatónak a debreceni színházhoz. így kezdődött meg pályája legküzdelmesebb és legszebb szakasza.

KARDOSSNÉ: Egy magyar színész életútja

1920. szeptember közepén nyitotta meg a színházat, természetesen egy irredenta darabbal. A “Silvio kapitány” Erdély szomorú sorsáról szólt. Talán az ő megnyitó beszéde végén hallotta először Debrecen Papp Váry Elemérné Magyar Hiszekegy-ét. Ezen az estén tizenhat évre fogadta szívébe Debrecen Kardoss Gézát ismét. Minden megnyitó előadása ünnep volt. Egész gárdát nevelt fel és küldött a pesti színpadokra. S a fővárosi írók, igazgatók, művészek mind szívesen jöttek Debrecenbe vendégszerepelni, utána pedig Kardoss Géza vendégszerető házához. Nálunk került bemutatásra, először Magyarországon, Pirandello IV. Henrikje is. Erre az alkalomra az egész olasz követség Debrecenbe útazott. A színház hatvanötéves jubileumán Bánk bánnal ünnepeltünk, Jászai Mari, Bakó László, Kiss Ferenc voltak a vendégeink. Ekkor kapta a színház az ő javaslatára a Csokonay-Színház nevet. 1924-ben Oláh Gábor “Jött éve csodáknak” című darabjával egy helyi szerző Csokonay-darabját is előadhattuk a debrecenieknek.

375 —