Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

Tanay Frigyes, Szerémy Zoltán, Makay Margit, Kertész Dezső játszottak vele. Mikor én láttam, több más közt az Ocskay brigadéros-ban, Liliom­ban, Karnyóné-ban játszott. (1918. március 19.-én esküdtünk meg. Még 1917-ben történt, hogy Debrecenbe hívták vendégszerepelni Makay Mar­gittal együtt a Vöröskereszt javára. A Heidelbergi diákéletben léptek fel, s ekkor volt nálunk először. Édesapám a város ötezer holdas ohat­­pusztakócsi gazdaságát bérelte. Talán ezidő óta szerette Kardoss Géza Debrecen vidékét.) 1919 őszén négytagú küldöttség jött fel Debrecenből s meghívták igazgatónak a debreceni színházhoz. így kezdődött meg pá­lyája legküzdelmesebb és legszebb szakasza. KARDOSSNÉ: Egy magyar színész életútja 1920. szeptember közepén nyitotta meg a színházat, természetesen egy irredenta darabbal. A “Silvio kapitány” Erdély szomorú sorsáról szólt. Talán az ő megnyitó beszéde végén hallotta először Debrecen Papp Váry Elemérné Magyar Hiszekegy-ét. Ezen az estén tizenhat évre fogadta szí­vébe Debrecen Kardoss Gézát ismét. Minden megnyitó előadása ünnep volt. Egész gárdát nevelt fel és küldött a pesti színpadokra. S a fő­városi írók, igazgatók, művészek mind szívesen jöttek Debrecenbe vendég­szerepelni, utána pedig Kardoss Géza vendégszerető házához. Nálunk ke­rült bemutatásra, először Magyarországon, Pirandello IV. Henrikje is. Erre az alkalomra az egész olasz követség Debrecenbe útazott. A szín­ház hatvanötéves jubileumán Bánk bánnal ünnepeltünk, Jászai Mari, Bakó László, Kiss Ferenc voltak a vendégeink. Ekkor kapta a színház az ő javaslatára a Csokonay-Színház nevet. 1924-ben Oláh Gábor “Jött éve csodáknak” című darabjával egy helyi szerző Csokonay-darabját is előad­hattuk a debrecenieknek. 375 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom