Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
KARDOS T. BÉLA Két zseni: Walt Whitman és Szabó Dezső találkozása i. Walt Whitman ezelőtt száz évvel, 1855 julius 4-én, az amerikai Függetlenségi Deklaráció évfordulóján lépett a világ elé. A zöld kötésű és mindössze újjnyi vastagságú kötetnek ezt a szerény cimet adta: “Leaves of Grass” (Fűszálak). Először Amerikában, azután a világirodalomban okozott vele forradalmat. Később a kötet alaposan kibővült, de már első formájában is teljes egészében korfordulatot jelentett, főleg a következő vonásaival: 1. Whitman már ezelőtt száz évvel úrrá lett a romanticizmus beteg elfajulásain. Európában a romanticizmus legalább is az első világháborúig továbbfokozódott és démoni, dekadens, beteg vonásokat öltött. (A francia líHkusok, Wilde, Nietzsche, Strindberg, a fiatal Ady, Kosztolányi, stb.) A romantikus költő elkülönült a világtól, a tömegtől, az “embercsordától.” Whitman már száz évvel ezelőtt megtörte ezt a démoni romanticizmust, amely Poe Edgárban Amerikára is átcsapott. Whitman fűszál a fűszálak között, ember az emberek között, tengercsepp az óceánban és olyan egészséges, mint az erdő, a mező, a tenger és a föld. 2. A romantikusok szemben álltak a kozmosz ellenséges erőivel, a viharos tengerrel, a sötétséggel, az elmúlással, a halállal, a démonivá stilizált nővel, vad sziklákkal, romokkal, a zúgó erdővel, az Idővel, a tömeggel, stb. Walt Whitman mindezeknek társa és barátja. Magához ölel mindent. Idegen, ellenséges erőkből átalakít mindent egészségének alkatrészévé. A nő nem démon, hanem a demokratikus jogokban és munkában osztozó élettárs, erős anya. 3. Whitman az első lírikusa a gépnek, technikának, tudománynak, demokráciának; a világvárosnak is, anélkül, hogy modernizmusa megtámadná a vallást, az irracionális életforrásokat. Quaker öröksége beleolvadt modern lírájába, egységes ötvözetté. 4. Whitman levetette a múlt idők, a középkor, a feudalizmus és más újabb osztály-modorosságok formaságait. Teljesen modern és osztálymentesen amerikai; egyúttal pedig kozmikus, humánus értelemben is, azaz más kontinensek kultúráját is magába olvasztotta. Az első globális költészet az övé. 5. Whitman az embereket nem egyes szenzációs különcségeikben, szexualitásaikban vagy vasárnapi ruháikban, kivételes helyzeteikben ábrázolja, hanem beleágyazva foglalkozásukba, mint farmert, hajókormányost, kikötőmunkást, tudóst, köszörűst, munkást egy-egy szakmában, és mégis kozmikus összefüggésükben, együttesen. II. A magyarság, de minden keleteurópai nép újabbkori szellemi és politikai patológiájának egyik forrása, hogy legjobbjai többnyire csak — 364 —
