Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
VILÁG FÓRUM Az elmúlt év mérlege A hidegháború egymást gyors ütemben követő és gyakran teljesen váratlan eseményei a “Világfórum” egyes híreit vagy kommentárjait néha időszerűtlenné teszik addigra, amikor a lap az olvasó kezébe kerül. E rovatnak azonban nem az a célja, hogy napi híreket közöljön, amelyek úgyis bene vannak az újságokban. Ehelyett a rovat írói a magyar olvasót közelebbről érintő vagy érdeklő eseményekre kívánják ráterelni a figyelmet, abban a megvilágításban, amelyben az Egyesült Államok fővárosából látják őket. Amerikai repülők kínai fogságban November végén jött a híre a hidegháború egy új fordulatának. Kommunista Kína bejelentette, hogy 11 amerikai repülőt és két polgári személyt, akiknek a gépét még a koreai háború idején lőtték le, kémkedésért elítéltek. Az Egyesült Államok kormánya Angliával és a többi, a koreai háborúban részt vett nemzettel együtt erőteljesen tiltakozott és követelte a foglyok szabadonbocsátását. Az ügy végül az Egyesült Nemzetek elé került, ahol — szovjet tiltakozás ellenére — megállapították, hogy Kína ezzel megszegte a koreai fegyverszüneti egyezményt. Knowland Kaliforniai republikánus szenátor azt követelte, hogy vegyék Kínát tengeri blokád alá mindaddig, amíg a repülőket szabadon nem engedik. Az amerikai kormány azonban attól tart, hogy egy blokád a háború kockázatával járna s így egyelőre eltekint tőle. A kínai ügyhöz tartozik még az a hír is, hogy az Egyesült Államok és nemzeti Kína kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek. Ebből az alkalomból Dulles külügyminiszter bejelentette, hogy Amerika fegyveresen fog beavatkozni, ha a kommunisták megtámadják Formozát vagy a körülötte levő kisebb szigeteket. "Békés együttélés" Az utóbbi hónapokban keleten és nyugaton egyaránt egyre divatosabbá vált a “békés együttélés” (peaceful coexistence) jelszava. Az oroszok kezdeményezték s nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a szabad világ békében együttélhet a szovjet uralom alatt álló országokkal. Nyilvánvalóan itt is csupán a kommunista “békemozgalom” egyik ügyes trükkjével állunk szemben. Azonban nem becsülhető le annak a veszélye, hogy felelős nyugati államférfiak, közöttük Sir Winston Churchill, szemmel láthatólag komolyan veszik az oroszok nyilvánvalóan a nyugati front megbontását célzó újabb lépését. (A “békés együttélés” problémájával az Új Magyar Út februári számának a “Világfórumá”ban részletesebben fogunk foglalkozni.) 36 —
