Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
MARTON-MÉRLAKY: Az elmúlt év mérlege A "Kis Egyesüli Nemzetek" 1954.-ben megalakult az Európai Rabnemzetek Szervezete, melyet találóan “Kis Egyesült Nemzetek”-nek is neveznek. A szervezetben kilenc kommunista uralom alatt álló ország van képviselve, köztük Magyarország is. A rabnemzeteknek nincs igazi képviseletük az Egyesült Nemzeteknél és kormányaik úgy kűl- mint belpolitikájukban az ország és a nép érdekeit alárendelik a kommunista utópia megvalósításának. A mozgalom célja tehát, hogy az elnyomott államok sorsát és ügyeit a világ elé tárja, és hogy a felszabadítás eszméjét és a kommunizmus elleni harcot folytonosan a többi nemzet szeme előtt tartsa. A Kis Egyesült Nemzetek Szervezete eddig számos plenáris ülést tartott és megvitatta többek közt a kényszermunkások és politikai foglyok helyzetét a vasfüggöny mögött, a száműzöttek problémáit, a szakszervezetbe való tömörülés jogait, valamint kereskedelmi kérdéseket Kelet és Nyugat között. Határozataik a világsajtóban és a közvéleményben visszhangra találnak és kétségtelenül elősegítik a kommunizmus elleni harcot. Véleményünk szerint igazi képviselet a népi akaratban és közvéleményben nyugszik. A Szervezet tehát csakis a menekülteknek és a már ugyanilyen irányban működő szervezeteknek az összefogásával, és egy egységes front alapításával tudja megalapozni kitűzött feladatának a megvalósítását. Visszatekintés 1954.-re Ha a múlt esztendő politikai eseményeit latbavetjük, tapasztalatokban igen tanúlságos, de elért eredményekben nem nagyon bíztató következtetéseket vonhatunk le. Gyakorlatilag a szovjet világ úgy területi, mint propagandisztikus nyereségeket könyvelhet el, míg a nyugati tábor törekvései az együttműködés megtartásában és a különböző felfogások összeegyeztetésében merültek ki. A szovjet országok Európa egyesítését megakadályozni törekvő agitációja eddig sikkerrel járt, habár ez a siker jórészben a szóbanforgó államok kispolgári gondolkozásmódjának köszönhető. Az európai védelmi közösség (EDO megteremtésének kudarcba fulladása igen súlyos csapás volt a szabad világ részére, és nagy győzelmet jelentett a marxistáknak. Ehhez járult a vietnámi katonai siker, melyet betetőzött a kínaiak politikai győzelme a genfi konferencián. Ezzel Délkeletázsia, mely az európai hatalmaknak ma az egyetlen támaszpontja ezen a hatalmas kontinensen, és melynek stratégiai fontosságát maga Eisenhower elnök is kihangsúlyozta, válságos helyzetbe került. Koreában sem javult meg a helyzet. A számtalan provokáció és agitációs aknamunka ezzel a politikai kezdeményezést és irányítást az oroszok számára biztosította. Ezek azonban ideiglenes sikerek és a jövő kérdése marad, hogy mennyiben segítik az orosz politikai célok elérését és a világ közvéleményének kedvezően való befolyását. Mindenesetre az ütőkártyák még nincsenek kijátszva és habár a szovjet igen ügyesen békés együttélési húrokat penget, az idegháború ugyanolyan erővel folyik tovább, mint valaha. — 37
