Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
a századok óta szervesen odaíorrott elemeket. Az első pillanatra az a benyomásunk támad, mintha ez a szűkítő művelet valamilyen proletár-nacionalizmust, az ideológusok szavával élve: szocialista patriotizmust termelt volna ki magából. Ez csak a látszat. Valójában minden út a pánszovjetizmus felé halad, mely az eredeti forrásokig lehatolni nem tudó megfigyelők részére nem más, mint bolsevizmussal kevert pánszlávizmus. Ez így nem állja meg a helyet, ha az ideológiai fejlődést Moszkva politikai törekvéseivel hozzuk kapcsolatba. Legfeljebb a pánorosz mozgalom elvetélt utódjáról beszélhetünk, amit semmi szín alatt sem szerencsés dolog összetéveszteni a sokszor más utakon járó egyetemes szlávizmussal. A pánszovjetizmus ellenben egy tőről sarjadt a szlavofilizmusnak mondott pánorosz mozgalommal, melynek vallási messiánizmusa a nyugati szlávokat, türelmetlen orosz nacionalizmusa pedig a keleti kultúrájú szlávokat idegenítette el magától. Ez az irányzat adta meg aztán a kegyelemdöfést a pánszlávizmus népszerűségének a nem-orosz szlávok világában. A pánorosz, illetve pánszovjet jellegre megcáfolhatatlan bizonyítékokat kapunk a kommunista történetíróktól, amikor az 1905-1907-es polgári, s az 1917-ben lejátszódó ú. n. Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, mint mintaképeknek, a hatását mutatják ki mindenütt a népi demokráciában. (95t Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy ennek a szemléletnek elvi alapjait a szovjet történetfilozófia rakta le, és pedig pánorosz mániából, hisz a leigázott népek vágyódása a nyugati életforma után mindig olyan nagy volt, hogy legtöbbjük szinte légmentesen elzárkózott a Szovjetúnió képviselte keleti kultúra hullámai elől. Ezen a ponton találkozik a marxista történettudomány a Kelet-Nyugat problémával. A. B. Ranovich, nemrég elhúnyt szovjet történész “A hellénizmus és történeti szerepe” című könyvének megvitatásakor a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya külön nyomatékkai óvta tagjait a klasszikus görögség, illetve Nyugat túlértékelésétől, nehogy ezzel az egykorú Kelet kultúrája hátrányos helyzetbe kerüljön. (96) Mintha csak K. K. Zeljin értekezését (97Í olvasnék a hellénizmussal egykorú keleti kultúra védelmében. Sokat merítenek a propaganda fegyvertárából. Ilyenkor Kelet fölényét úgy vélik biztosítottnak, ha a nyugati demokráciát a hitlerizmus továbbélésének 95 96 97 WAGNER: A magyar történetírás (95) A Magyar Tanácsköztársaság hősi küzdelmeiről; tanulmányok. Magyar Munkásmozgalmi Intézet. Szikra, Budapest, 1954, 271 old.; Rákosi Mátyás: A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és harca a proletárforradalom győzelméért. Szikra, Budapest, 1954, 46 old.; Aranyossi Magda: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság hatása a magyar nőmunkásmozgalomra 1917-1919-ben. Századok, 88. évf. 2-3. sz. 1954; Erényi Tibor: Az első orosz forradalom és a magyar munkásmozgalom. Társadalmi Szemle, 10. évf. 2-3. sz. 1955. febr-márc.; Iván Cervenak: Prva ruska burzoáznodemokratická revolúcia a jej vplyv na slovenské robotnické hnutie. Historicky casopis, 1. évf. 3. sz. 1953. stb. (96) Borzsák István: A hellénizmus és történeti szerepe; vitaülés a hellénizmus problémáiról. A MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei. 4. évf. 1-2. sz. (97) Vestnik drevnei istorii, 1953, 4. sz., 145-156. old. — 323 —
