Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
ÚJ MAGYAR ÚT Kossuthjának nemzetiségi nézeteit csak úgy tudja megvédeni, ha minden hibát ráken az egykorú főnemességre. (90) Szakasztottan ez a gyakorlat érvényesül a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete vezetőjének, Ludovit Holotinak az értekezésében, amikor az I. világháborút megelőző évtizedek magyar kormánypolitikáját marasztalja el. (sül Az eszményinek hirdetett marxizmus-leninizmus részére még a nemzetiségi kérdés helyes kezelése szempontjából is keresik az őseit. Mivel magyar vonatkozásban az előfutárokat egyszerűen képtelenek meglelni, éppen ezért a tévesen értelmezett huszita időkbe nyúlnak vissza. Ebben a vonatkozásban azzal a meglepő felfogással állnak elő, mely a népek közti ellentéteket (cseh-német, lengyel-cseh, stb.) kizárólag a nagybirtokos arisztokrácia rovására írja, míg a középkori és újkor eleji küzdelmekben irányító módon részt nem vevő köznép magatartásában a népi demokrácia viszonyaira emlékeztető “haladó”, huszita vonásokat fedeznek fel. (92) A nemzetiségi kérdés osztályharcos felfogása jelentkezik akkor is, midőn a mai és a jövő elképzelt helyzetét vetítik vissza a múltba. Ezen az úton jutnak el a népek közös proletár múltjához. Erre tett kétesértékű kísérletet a szláv forrásokat fogyatékosán megértő Arató Endre (93t magyar-szlovák, I. Tóth Zoltán (94) pedig magyar román viszonylatban. Ezeknek a bátor kezdeményezéseknek a közös hibája a régi források anakronisztikus értelmezése. Arató Endre például a magyar-szlovák proletáriátus kapcsolatait olyan korban szemléli (1867-1890), amikor az iparilag később fejlődött magyar, főleg azonban a szlovák népnél csak jóval később tűnik fel a szocialista szervezkedés történetük színpadán. De téves utakon jár I. Tóth Zoltán is, mikor néhány korát megelőző egyén politikai levelezéséből tömegbázissal rendelkező népközi kapcsolatokra következtet. Mindent összegezve, ha elfogadjuk a bolsevista történetírásnak azt a tanítását, hogy a rendi és polgári államok kormányzata a másnyelvű (fajú, vallású és nemzetiségű) népek elnyomását mindenkor tudatosan készítette elő, akkor a mai Szovjetúnió nemzetiségi politikája ennél jóval messzebbre megy, mert ez az esetek többségében nem egy, hanem minden nemzetiség, tehát már az oszthatatlan emberiség ellen irányul. Végső fokon tehát az emberi jelleg (idetartozik a nemzeti hovatartozás érzése is) elsorvasztására törekedik. Ilyen szédítő mélységekbe még a legjobban elítélhető rendi és polgári rendszerek kisebbségpolitikája sem zuhant bele. Az osztályharc túlzásaiban létrejövő forradalmi nemzet fogalmi köre, miként erre már rámutattunk, végzetesen leszűkült. Kirekesztették belőle 90 91 92 93 94 (90) Karol Golán: Ludovit Stur a slovenské národné hnutie v styridsiatych rokoch 19. stor. Historicky casopis, 3. évf. 1. sz. 1955. (91) L. Holotik: Problém národnooslobodzovacieho bója a politika slovenskej burzoázie pred prvou svetovou vojnou. Historicky casopis, 3. évf. 1. sz., 1955. (92) Josef Macek: Národnostní otázka v husitském revolucním hnutí. Ceskoslovensky casopis historicky, 3. évf. 1. sz. 1955. (93) Araló Endre: Styky ceskoslovenského a madarského robatnického hnutia. Ceskoslovensky casopis historicky, 2. évf. 1. sz. 1954. (94) A román és a magyar nép közös küzdelmeinek hagyományaiból. Szikra. Budapest, 1954. — 322 —
