Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

ÜJ MAGYAR ÚT

alkalmaznak forrásközlő kiadványaik is, következetesen elhallgatnak minden olyan adatot, mely az uralkodó rendszert kedvezőtlen megítélésben részesítené. (*') Ez a részrehajló látásmód a II. világháború befejezésének 10. fordulóján már minden szaktudományra kötelező. Elsősorban azonban a történetírás szenteli minden erejét a 45-ös események felmagasztalására. Nemes Dezső a magyar múlt haladó hagyományainak kiteljesedését pillantja meg 1945. eseményeiben, olyan szilárd alapot, melyen — a Vörös Hadsereg támogatásával — a magyar demokráciának a szocializmus felé mutató története szövődik. ("82;

A kommunista történetírás úton-útfélen azt hangoztatja, hogy a történeti múlt és napjaink eseményei között szerves kapcsolat, megbonthatatlan egység uralkodik. Erőfeszítésük nem kis része arra irányul, hogy a népi demokrácia történelmi előfutárait kimutassák. E célból a “haladó hagyományok” átmentésének ürügyével néhány olyan történelmi egyéniségünkről mondanak kedvező véleményt, akiknek emléke a magyarság gondolkodásában központi helyet foglal el. Klaniczay Tibor gazdag forrásanyagra támaszkodó monográfiát írt Zrínyi Miklósról/83) Módszertani szempontból kitűnően felépített művének van azonban egy olyan szemléleti hibája, mely a legdurvább történelemhamisításnak számít. Végső soron szerves kapcsolatot tételez fel Zrínyi eszmevilága és a magyar népi demokrácia ideológiája között. Hagyománykereső kutatásaiban már jóval kevesebb sikerrel dicsekedhetik a műkedvelő irodalmárból történetíróvá vedlett Kovács Endre. Bem Józsefről szóló könyve (&4> szintén bőséges levéltári anyagot tartalmaz. De egyetlen adattal sem képes igazolni azt a Bevezetésben (14. old.) meghirdetett tételt, hogy a magyar-lengyel barátság a szocializmus építésével lett jelszóból érzékelhető valóság, melynek történelmi alátámasztását kívánta könyvével szolgálni. Megállapítható, hogy a népi demokrácia származáskutatói már Széchenyi Istvánt is némi figyelemre méltatják, pedig bizonyosfokú hamisítás nélkül még a valóban forradalmár Táncsics Mihály sem sorolható a mai rendszer előfutárai közé. így került be a népi demokrácia haladó hagyományainak Pantheonjába, 1954-ben, a fontolva haladás klasszikus államférfia: Széchenyi István fas) is, akinek “soha meg nem szűnő érdeme, hogy a feudalizmusról adott éles bírálatával felrázta a nemzetet, tudatosította az elavult feudális viszonyok felszámolásának szükségességét, és ezzel végső soron a függetlenségi harc feltételét képező nemzeti összefogás útját egyengette”. Ebből is látszik, hogy az őskutatásra berendezkedő marxista szel- 81 82 83 84 85

(81) Nemes Dezső szerk. Az ellenforradalom hatalomraj utása és rémuralma Magyarországon 1919-1921. Iratok az ellenforradalom történetéhez. Budapest, Szikra, 1953, 566 old.

(82) Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása. Magyar Munkásmozgalmi Intézet. Szikra, Budapest, 1955, 256 old.

(83) Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1954, 548 old.

(84) Kovács Endre: Bem József. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete. A Hadtörténelmi Intézet kiadósa. Budapest, 1954, 751 old.

(85) Mátyás Antal: Széchenyi közgazdasági nézetei. Társadalmi Szemle, 9. évf. 10. sz., Budapest, 1954, 110 old.

— 320 —