Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

működésnek az eredményeképpen jött létre az a Szovjetunióban már régen meglévő szolgai helyzet, melyben a történettudományt maradéktalanul alávetik a politika szempontjainak. Ma már a történettudósok nézeteit nem a forráskritikai vizsgálatok, hanem a hatalmon lévők érdekei alakítják ki. Történetszemléletük alacsony színvonalára mi sem jellemzőbb, mint hogy a napi politikai értékskáláját magukra nézve büszkén fogadják el zsinórmértékül: (7%) “A kongresszus óta eltelt időszakban megjelent elvi, nagyfontosságú dokumentumok — mint a Szovjetúnió Kommunista Pártja Központi Vezetősége határozatai, a Párt Központi Bizottságának Propaganda és Agitációs Osztálya és a Marx-Engels-Lenin-Sztalin Intézet által kidolgozott tézisek, a júniusi és októberi magyar párthatározatok — pedig iránymutatók a magyar történetírás jövőbeni feladatai számára”. Időközben Malenkov és Nagy Imre rendszere összeomlott, így a nevükkel jegyzett párthatározatok alkalmazhatósága is sok tekintetben problematikussá vált. íme, egy példa a számtalan közül, milyen személyi és tárgyi nehézségekkel találja magát szemben a Vasfüggöny mögött folyó történetkutatás. A történettudománynak ma kétségkívül a legjelentősebb intézménye a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és az 1867-es alapítású, de 1948. óta többízben újjászervezett Magyar Történelmi Társulat. A folyóiratok közül az Acta és a Studia Historica a külföldet tájékoztatja, míg a Századok anyanyelven műveli a történettudományt. A viták megfelelő irányítása érdekében újjászervezték az Akadémia Történettudományi Főbizottságát, mely a történettudomány legfőbb irányító szervének tekinthető. A felsorolt intézmények és folyóiratok gondoskodnak elsősorban a történettudomány és az időszerű politika nézeteinek az egybehangolásáról. Ezt a célt szolgálják az egyetemi tankönyvek <79) is, valamint az ugyancsak akadémiai irányítással készült összefoglaló művek. (&>) Egyéni vélemény, módszertani eltérések már csak a legritkább esetben jellemzik ezeket az alkotásokat. Merev szociológiai kategóriák s nem egyszer elméleti jellegű periodizációs viták szakítják meg a történelmi élet ábrázolását. Kommunista pártosságot 78 79 80

WAGNER: A magyar történetírás

polgári történetírás bírálata. A MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 5. évf. 1-4. sz. Budapest, 1954; Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához; a felszabadulás előtti irodalom bírálata. Századok, 88. évf. 2-3. sz. Budapest, 1954.

(78) Haraszti Éva: A magyar történettudomány és történész egységfront főbb kérdései. Akadémiai Értesítő, 61. évf. 505. sz., Budapest, 1954, 195. old.

(79) Közülök a Régészeti kézikönyv I. Gyakorlati régészet. Szerkesztették: Banner János, László Gyula, Méri István, Radnóti Aladár. Tankönyvkiadó. Budapest, 1954, 443, jó útmutató a régiségtudomány mesterségbeli fogásainak, műhelytitkainak összefoglalására.

(80) Heckenasl Gusztáv, Incze Miklós, Karácsonyi Béla, Lukács Lajos, Spira György: A magyar nép története. Magyar Történelmi Társulat. Második, javított kiadás. Müveit Nép Könyvkiadó. Budapest, 1953, 738 old.; Pamlényi Ervin: A magyar nép története. T. 1849-ig, II. 1849-1945. Művelt Nép Könyvkiadó. Budapest, 1954, 208 és 158 old.

— 319