Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

szívességre kérte, amit a gyerek meg is tett. A szívesség annyiból állt, hogy végig kelett mennie az utcában minden házhoz, ahol gyerekek laknak és a szülőket megkérdezni, hogy mikorra kell a gyerekeknek bejönniük. Az eredményt pedig fel kellett jegyezni. Ebből a “tudományos kutatásból” a gyerek megállapította azt, hogy 28 család közül csak egy engedi meg a gyereknek, hogy nyolc óra után az utcán maradjon, a többinek hétkor vagy nyolckor haza kell mennie. Az az egy, aki tovább maradhatott kint, az a szomszéd gyereke volt és ez természetesen erősen befolyásolta kis barátunkat abban, hogy általánosítson, különösen mivel ez az általánosítás az ő malmára hajtotta a vizet.

Mindez egy héten történik s ha egy családban- véletlenül több különböző korú gyerek vesz részt a programúiban, akkor e látszólag különböző célokat a szülőnek kell összefoglalnia és a közös célt (ebben az esetben az igazságért való lelkesedést; az igazság keresését; Istenben, mint szerető atyában és a világegyetem barátságos voltában való hit fejlesztését) a család egésze előtt napirenden tartani.

Ennek a bíztató kísérletnek a végső eredményei ma még lemérhetetlenek, de mindazokat, akik résztvesznek benne és akik közelről figyelhetik, optimizmus tölti el. Noha a kísérlet még távol van attól, hogy részleteiben is befejezettnek lehetne tekinteni, több amerikai egyház, közűiét és egyesület ifjúsági nevelési programmjába illesztette az eddigi eredményeket. Ligon kutatásai tehát nemcsak 20,000 gyerek számára kamatoznak, hanem milliók számára. Talán még nem késő. Hogy a tragikus versenyfutásban az ember győz-e vagy a gép, a közeljövő lesz a megmondható j a.

— 306 —