Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
RÉVÉSZ KÁLMÁN A Verhovay példája — Hová vezet a magyar egység — Az Amerikába telepedett magyarság intézményei sorában első helyet foglal el a Verhovay Segély Egylet. Közel hetven esztendeje, 1886. február 21.-én alapította a pennsylvaniai Hazletonben tizenhárom magyar bányász, azzal az elgondolással, hogy a tagok kölcsönösen segíthessék egymást halál vagy betegség esetén. Az eredeti 13 tagból azóta 61,000 lett, a tizenhárom magyar baráti egyesülése hatalmas és gazdag életbiztosítási intézménnyé fejlődött, az alapeszme azonban változatlanul élte át az idők múlását: akkor is és ma is a testvérsegítés eszméje adja egyszóban a Verhovay lényegét. A testvérsegítés, a fraternálizmus kivirágzásának indító okai a múlt század nyolcvanas éveinek szélsőséges munkaviszonyaiban találhatók. Amíg a kivándorlónak munkája volt, Amerika a tejjel-mézzel folyó Kánaánt jelentette számára. Ha azonban gazdasági vagy egészségi okokból munka nélkül maradt, a hét szűk esztendő nyomorúsága lett a sorsa. A családfő keresetképtelensége a családot létalapjában támadta meg; egy hosszantartó betegség vagy a családfő elhalálozása többször mint nem a család szétesését vonta maga után. Ugyanakkor, a munka- és munkásvédelmi törvények, az intézményes betegsegélyezés és baleseti kárpótlás nemcsak, hogy teljes ismeretlenek voltak, hanem ellentétben látszottak állni az akkori Amerika társadalompolitikai eszméivel. Az állam beavatkozása a munkaadó és munkás egyéni életébe vagy a kettő közötti viszonyba, az amerikai szabadság megcsorbításának mondatott és privilégiumnak tűnt fel, hogy az amerikainak joga van maga és családja kockázatos jövőjéről gondoskodni. Az így önmagára útalt bevándorló a sorstársaiban kereste és találta meg azt a biztonsági érzetet, ami a csoportosulásban rejlik. Az intézményes egymást segítés, a testvériség lett az a forma, amivel Amerika szociális struktúrája először nyer alakot és bár azóta a munkásvédelmi törvények légiói tették népszerűvé az állami gondoskodás eszméjét, mégis mind a mai napig az egyén önsegítése a fraternálizmuson keresztül maradt az, ami tipikusan amerikai. Az egymás-segítés természetéből folyik, hogy a fraternális csoportosulások szűkebb baráti körből indulnak ki és további tagjaikat hasonszőrű és egyivású emberekből toborozzák. így a tizenhárom Verhovaybányász magyar volta egyszer s mindenkorra megszabta, hogy a Verhovay Egyesület tiszta magyar csoportulás lesz; magyar, abban a szűkebb értelemben, hogy a Nagymagyar országról idekerült nemzetiségek nem számítódnak elsősorban magyaroknak. Visszatekintve megkérdezhetnénk, hogy miként alakult volna a magyar történet, ha a velünk született politikai bölcsességgel a nyolcvanas években céltudatosan magyarnak szá— 307 —
