Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
—3, fent, a középen pedig 0. Egy kis mutató van rajta, amelyet a gyerek -f 3-tól —3-ig mozgathat. Ezt a hét folyamán minden este be kellett állítania: ha aznap jótettei túlsúlyban voltak, akkor a pozitív oldalra a jótettek nagyságához mérten; ha nem tett se jót se rosszat, vagy a jó és rossz tettei kiegyenlítették egymást, akkor a mutatót 0-ra állította, ha pedig csak rosszat tett, vagy rossztettei voltak túlsúlyban, akkor a mínusz oldalra kellett állítani a mutatót. Ezt a hét minden napján együtt ellenőriztük, hogy a következő összejövetelen beszámolhasson kísérletéről. A 10 és 14 év közötti gyerekek ugyanennek a célnak a szolgálatában annak felismerésével foglalkoznak, hogy a vallásos élet is lehet izgalmas, érdekes és hogy a rossz elleni küzdelem is lehet egészséges, talpraesett ember feladata. A tanító a következő kérdéssel vezeti be a megbeszélést: “Meg akarjátok változtatni a világot? Ha igen, akkor hogyan tennétek? Milyen volna az új világ, amit kialakítanátok?” Néhány évvel ezelőtt az egyik csoport a következő olyan helyzeteket sorolta fel, amelyeken változtatna, ha nekifoghatna: A rosszindulatú vagy igazságtalan tanárokkal való viszony rendezése; a család telefonjának használata tekintetében; a potyázás tekintetében; házimunkában való részvételen; puskázás tekintetében; testvérek közötti viszony javítása tekintetében mind munkában, mind játékban; forgalmi szabályok betartása tekintetében; változó hangulataink, önuralmunk tekintetében. Különösen a legutóbbit, azt, hogy hangulatainknak átengedjük magunkat, sok felnőtt sem tekinti a társadalmi törvények elleni vétségnek. A közhit inkább az, hogy a különböző hangulatok kifejezése, le nem tagadása felkelti mások érdeklődését irántunk. Vannak, akik a hangulatoknak való teljes átengedést virtusként hirdetik és gyakorolják. Itt, ebben a leckében a gyerek feladata az, hogy egy listát készítsen három rovattal: Az első rovatban azt írja, hogy milyen helyzetekbe szokott kerülni, a másodikba azt, hogy e helyzetben hogyan szokott viselkedni, a harmadikba pedig azt, hogy amikor ugyanebbe a helyzetbe került és az összejövetelen megbeszélt szabályok szerint viselkedett, akkor mit tapasztalt. Az eredményt a következő összejövetelen beszélik meg. A 16 és 18 év közötti leghaladottabb csoport ugyanezen a héten erkölcsi szabályok megfogalmazásával van elfoglalva, különös tekintettel a nemi kérdésre, meggyőződésünk bátor hirdetésére, valamint a helyes és helytelen újabb megfogalmazására. Itt a tanítónak jóformán csak tanácsadó szerepe van és csak arra ügyel, hogy az erkölcsi szabályok ne csak ideálisan jók, de gyakorlatilag is helytállók legyenek. A csoport maga dolgozza ki a programmját a Ligon-féle utasítások alapján. Itt a szülői ellenőrzés sincsen meg, legfeljebb a szülői együttműködésről lehet beszélni, ha ezt a gyerek is úgy akarja. Ezen a héten első lépésként a tudományos kutatás módszereivel ismerkednek meg. Az igazság keresésében ezeket alkalmazzák. Foglalkoznak a tudományos gondolkodás nagy akadályaival, mint pl. a felületességgel, egy-két adatból való általánosítással, előítéletekkel, stb. Az egyik csoport egy tagja pl. a következőképen világította meg az általánosítás veszedelmét: Fiatalabb testvérét, aki minden este sírva panaszkodott, hogy nyolc órakor be kell mennie a házba, noha a többi gyerek este kilenc és tíz óráig játszhat kint, egy MIKÓ: A jellemnevelés új útjai — 305 —
