Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
rakat megtölteni munkáskezekkel, az egyszerűen nincs tisztában a történelmi reálitásokkal. Mégis ha a tömeg nem is várhatja a józan ész szerint a tej jel-mézzel folyó Kánaán megvalósulását az ellenzék működésétől, a tömeg nem lehet és nem is közömbös a modern demokratikus társadalomban az ellenzék tevékenységét illetően. Amikor az ellenzék működése szabadon a nyilvánosság előtt folyik, az uralkodó csoport nem tudja a problémákat elhallgatni, félmegoldásokkal az elégedetleneket leszerelni, személyi átcsoportosításokkal (lásd Rákosi- Nagy Imre) vagy egyszerűen rendőrséggel és népbírósággal az elégedetlenséget elintézni. Hogy az ellenzék támadásait kivédje, hogy pozícióját megőrizze, engedményeket kénytelen tenni és legalább a legkiáltóbb visszaéléseket megszűntetni. A másik oldalon az ellenzék igyekszik a társadalom minél szélesebb támogatását megnyerni, a tömegből kiemelkedő tehetséges elemeket a maga soraiba állítani. E célból előnyöket kell Ígérnie és győzelem esetén legalább az Ígéretek egy részét valóra váltania. A 19. századbeli konzervatív és liberális pártok vetélkedése a hatalomért így terjesztette ki mind szélesebb körre a kezdetben igen szűkén mért demokratikus jogokat és kényszerűitek a hatalomért vetélkedő csoportok a munkásságot, az alkalmazotti tömegeket kiemelni a nyomorból odáig, ahol ma az amerikai vagy az ausztráliai munkástömegek autókat vásárolnak. így lesz a tömegek részvétele azon befolyással, amit a szavazati jog gyakorlásával az uralkodó csoport összetétele tekintetében megvalósítani tud, kerülő utón a self-government érvényesítésévé. 9. Az ellenzék ereje, amely esetleg több politikai pártra oszlik fel, nemcsak a társadalom egy részének érzelmi támogatására kell hogy épüljön, mert ez nem elegendő. Ha az uralkodó csoport elég erős, hogy az ellenzéket megsemmisítse és ilyen szándékai vannak, mint ahogy a kommunisták felszámolták az ellenzéket Magyarországon 1945. után, az ellenzék nem tudja semmiféle tömegű szimpátiával pozícióit megmenteni. Demokratikus társadalomban a társadalom egyetlen csoportja, még az államhatalmat gyakorló “Nemzeti Egység Pártja” sem rendelkezhetik oly széleskörűi hatalommal, hogy a társadalom egyéb csoportjait elnyelhesse és tömegeiket a maga egyeduralma alá vonhassa. A hatalom megosztása, széttagolása a különböző állami szervek, társadalmi csoportok között olyan mértékű kell hogy legyen, hogy senki se legyen túlerős a többiek elnyelésére (lásd pl. Svájc esetét). 10. A demokrácia így a valóságban a szabadság eszméjének ilyen módon való érvényre jutása lenne. Hogy a szabadság és egyenlőség követelményei az élet egyéb vonatkozásaiban hogyan valósulnak meg, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség, igazságosság követelményei mennyiben alapíthatók transzcendentális igényekre, az emberi méltóságra, természetjogra, az ember jóságára stb., ezek oly széleskörű problémák, amelyek egy rövid tanulmány keretében nem tárgyalhatok. Jelen cikkemben ez nem is volt célom. Amit vizsgálni óhajtottam, az volt, mennyiben lehetséges a nép uralmát a demokratikus elveknek megfelelően megvalósítani. Természetes, hogy a rövid terjedelem nem tette lehetőve minden probléma kimerítő tárgyalását és így a félreértések kiküszöbölését. 11. A demokratikus elvek természetesen nem tudnak minden földi CSONKA: Demokrácia, a nép uralma? — 273 —
