Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
ÜJ MAGYAR UT az egyenlőtlenség az általánosan jellemző tény a társadalom egyedeit illetően. A társadalmon belül különböző csoportok keletkeznek; az elit és a tömeg, a szervezett egyházak, az irodalom és művészet, a nevelés és a tudomány művelői, katonaság, állami bürokrácia, a vagyon hatalmasainak különböző csoportosulásai, Frontharcosok és az Ügyvédi Kamara, a munkásság érdekvédelmi szervezetei, politikai pártok, stb. A csoportok nincsenek egymástól légmentesen elzárva: ugyanaz a személy egyidejűleg több csoportnak is lehet tagja és átmenet egyik csoportból a másikba lehetséges. Az egyén ezen csoportokon belül él és igyekszik magának minél előnyösebb pozíciókat megszerezni. Egyszerű tapasztalati tény az, hogy az egyén törekvései másokéval, a csoportok törekvései más csoportokéival összeütköznek. A legfontosabb két különböző csoport egy adott társadalmon belül az elit és a “nép” két elkülönülő csoportja. Bármely társadalmat megvizsgálunk, azt találjuk, hogy a hatalmat egy egészen kisszámú csoport birtokolja szövetségben azokkal, akik a társadalom különböző feladatainak megoldásában irányító szerepet játszanak. Ez az elit mindig és mindenütt kisebbség a nép tömegeivel szemben. Az irányító organizáció, a szervezett kisebbség bármely társadalmon belül ismert tapasztalati tény. Az Egyesült Államok irányítói nem a 164 millió főt számláló lakosság, hanem az ezen belül szervezett lényeges társadalmi csoportok vezetői. A tömeg, a választópolgárok és a közvélemény befolyása az irányításra nem közvetlen hanem csak közvetett, nagyon sokszor távoli, vagy épen csak utólagos tudomásul vétel. 5. További tapasztalati tény a társadalmak életében az, hogy az uralkodó csoport megszerzett előnyeit önmaga számára igyekszik megtartani, másokat abból kizárva igyekszik az alsóbbrendű pozíciókkal való megelégedésre kényszeríteni és előnyeit örökletessé tenni. Ez az arisztokratikus tendencia a történelem folyamán mindenütt megtalálható, még a legdemokratikusabb elveket hirdető és származását illetően a munkásság köréből kiemelkedő szakszervezeti elit esetében is, ahogy ezt az egyesült államokbeli AFL, CIO, az angol Trade Unions, a Labour Party stb. példái világosan igazolják, hogy ne is említsük a kommunista szociálizmus által kitermelt pártarisztokráciát. A feudális rendszer nemesi kasztja széthullott, de a tendencia él ma is még a legdemokratikusabb társadalmakban is. Az elit, az irányító kisebbség elengedhetetlen feltétele a társadalmi életnek. Történelmi tények igazolják, hogy az alattvalók tömege, a nép nem tűri sokáig az anarchiát; a rendetlenség, bizonytalanság a rend és biztonság iránti vágyakozást erősíti a szivekben és ez a vágy a történelem folyamán nem egyszer ültetett diktátorokat a nép nyakára. Az irányító kisebbség arisztokratikus tendenciája további olyan adottság, amely a jelenlegi emberi társadalmak természetes velejárója. Minden a mellett szól, hogy a kisebbség irányítása és annak arisztokratikus tendenciája beláthatatlan időkig tényezői maradnak az emberi társas együttélésnek. Felmerül a kérdés: mennyiben lehet ezek után a modern társadalomban a demokratikus elveket valóra váltani? 6. Valljuk meg őszintén, hogy az ideális demokráciát, a nép önkormányzatát abban az értelemben, ahogy azt a cikk elejére tett Kossuth-i 270 —
