Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-04-01 / 4-5. szám

KUCSERIK MÁRIA

Búcsú a romoktól

Elfelejtett tájak hívását hallom néha messziről: romok és paloták várnak, hogy szivük panaszát elmondják, s együtt merengjünk tovatűnt vágyakon.

Régi, volt dicsőség pislogó mécse elámít még, de a szivem már érzi: a világ más lett, többé nem a régi, s valahol készül a romok helyére

felhőkarcolók modern acélváza —

Caesar Rómája, Hellas Olympusa, Rhamses cdma s a Granada kútja eltűnik majd, mint gyermek futó álma.

A romok is tudják s elmondják nékem utoljára a régi emlékeket, aztán lehajtják lassan kőfejüket — s én az elmúlás jeges szelét érzem,

körülvesz, mint sötét, ijesztő fátyol.

Égő szemekkel a semmibe nézek, elmúlás, új kezdés — ennyi az élet, mégis búcsúzom örökre e tájtól.- 196 —