Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
KANNÁS ALAJOS Csoda a Körúton A Vár már regen elmerült az éjbe’ csak még a lombok zsongtak mint a kas, békére szomjas szived lüktetése mormolta halkan: Itt az új tavasz . . . A Zugligetben — tudtad — hóvirágok gyermekhangon új zsoltárt zengenek ■— s a háztetőkről csorgó holdvilágot zsebedbe dugtad morzsák s jegyzetek közé, hogy néked is lehessen kincsed. A Körút lompos volt és elhagyott s az új tavaszban lomhán, fázva vitted a szürke mát s a szürke holnapot. Fejedben únt szavak kerengtek dongva, mint zárt szobában szálldosó legyek, a párt, a gyár, a verseny és a norma már önmagad mélyén se engedett békében élni. S nem volt semmi más út, csak menni búsan és lomhán haza, de akkor mégis hirtelen kitárult, mint esti ég a pesti éjtszaka. Az új tavaszban újra együtt jártunk. Az élet — mondtam — végül győzni fog. A lámpafényben nyurga volt az árnyunk, az élet — mondtad — mégis győzni fog. Aztán nem is volt szükség semmi szóra, már két marokkal szedtünk csillagot s mint kedvencz költőnk részegült hajója, úsztunk a Körúton és ringatott az Uj Tavasz s egy régi, bölcs idézet, hogy minden rabság egyszer véget ér; szikkadt reményünk újra nőni éledt s a csendünk ízes volt, mint rozskenyér. California, 1955 március — 175 —
