Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
KOZMA ANDOR Kölcsönös babér Oly kedves fiúcskák! Egymást szeretik. Hogy kissé hiúcskák, Illik az nekik. Bámulják egymást kölcsönben: — Uram lángész lobog önben! — Uram, önben Nem különben! Az egyik húszéves, Másik huszonegy. Kritikájuk éles, Ha vénekre megy. — Aki vénebb, úgy-e száraz, Kort nem értő vén szamár az? — Biz’ a’ már az! Szól a válasz. Emez még nem érett S éretlen amaz. De kamaszt dícsérget Mindig a kamasz. Tömj ét gyújtnak ma egymásnak, S magát ez s az már csodásnak, Óriásnak Hiszi másnap. A hajuk bozontos, Pózuk isteni. És ez szörnyű fontos, Mert ez a zseni! Nincsen rajtuk semmi régi, Testük, lelkűk századvégi, Amaz légi, Emez égi. Hogy a világ őket Észre sem vévé, Azzal nem törődnek, Bújnak együvé, Eszméiket kicserélik, íly potomsággal beérik! Egymás bérit Ők kimérik. Óh, a kedves ifjak! Rendszerük remek, így teremnek, így csak, Uj nagy emberek. S bármit is mond az irigység, Megbecsülni nem kicsinység Egymás kincsét — Ami nincs még! — 165 —
