Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT természettudományos és egyéb ismeretterjesztő előadásokat a fiatalok százezrei hallgatják. Nagy számmal rendeznek ifjúsági találkozókat. Ezek közül kiemelkedik a szegedi ifjúsági béketalálkozó, amelyen több mint 15,000 fiatal vett részt. Újabban már 400,000 példányszámban jelennek meg időszaki ifjúsági sajtótermékek. (3) Jellemző fény derül a propaganda méreteire, ha megemlítem, hogy 1953.-ban 102 ifjúsági és gyermekkiadvány jelent meg 1,365,000 példányban; 1954-ben pedig 169, több mint 2,5 millió példányban. U) Rendkívül érdekes adatok bukkannak fel a nevelés irányának, világnézeti tartalmának meghatározására az egységesített népkönyvtári hálózat tanulmányozása közben. Megtudjuk, hogy például a fejér-megyei népkönyvári hálózat könyvanyagának 18%-a ideológiai, politikai munka, 21%-a egyéb ismeretterjesztő mű, 18%-a orosz és szovjet szépirodalom és 10%-a magyar szépirodalom, 4%-a nyugati haladó szépirodalom és 10%-a egyéb, (s) A könyvtári anyagnak ez a megoszlása általában jellemző az ugyancsak központilag irányított iskolai és üzemi könyvtári hálózatra is. Közoktatási síkon — az iskoláknak 1948.-tól bekövetkezett államosítása óta — az 1950-es párthatározat jelentett fordulópontot, mely az akkori vallás- és közoktatásügyi minisztérium munkáját, ügyosztályait és személyzetét moszkvai mintára teljesen újjászervezte. Kormányprogramm lett az osztályszempontok merev alkalmazásából a tehetségkutatás rovására. Minőségi válogatás híján mértéktelenül felduzzasztották a tanulók létszámát úgyszólván valamennyi fokon és iskolatípusban. Elsősorban a középiskolai tanulók és az egyetemi hallgatók számának nagyarányú emelkedése állott elő. Egyetemeinken és főiskoláinkon 1941.-ben majdnem 60,000 hallgató tanult, ötször annyi, mint 1937.- 38.-ban A középiskolákban ugyanakkor 130,000 tanuló volt, ami két és félszerese az 1941. előttinek. A középiskolákban a tanulóknak 67%-a, az egyetemi és főiskolai hallgatóknak pedig 55%-a volt munkás- és parasztszármazású. Jelentékenyen megnőtt az általános iskola 8-ik osztályát elvégző tanulók száma is 1954-ben. Több mint 110,000-en iratkoztak be a 8-ik osztályba, ami kerek háromszorosa az 1945. előtti népiskola, polgári és gimnázium megfelelő, (vagyis a 8-ik, illetve a 4-ik) osztályaiba járó tanulóknak. Ezek a fölényesnek tetsző statisztikai adatok W azonban, mihelyt vallatóra fogjuk őket, csak puszta létszám-gyarapodásról, nem pedig minőségi fejlődésről adnak számot. Egyébként ezt a nézetünket még a kommunista tanügyi vezetők is kénytelenek osztani. Jóboru Magda, oktatásügyi miniszterhelyettes 1954. februárjában éppen a fenti adatok értékelése során hangsúlyozza, hogy: “Hiba volt azonban a fejlesztés túlzott tempója. Ez többféle kárral járt. Se az egyetemeken, se a középiskolákban nem tette lehetővé a tanulók megfelelő kiválogatását, egészen gyenge tanulmányi eredményű s hanyag, a tanulás iránt kevés érdeklődést mutató tanulókat is szinte bekényszerítettünk az egyetemekre és a középiskolákra.” (7) Ezekkel a szavakkal nem mi, hanem a népi demokrácia kultúrális ügyeinek egyik legfőbb őre ismerte be az iskolapolitika csődjét s tört pálcát a rendszer helytelen szelekciója fölött. Tanulmányunk eddigi részében inkább a címben megjelölt főkérdés eldöntéséhez szükséges előmunkálatokat végeztük el. A 10 éves fejlődés külső kereteit rögzítettük. Ezekután terjesszük ki vizsgálatainkat ifjúsá— 136 —
