Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
KÖNYV SZEM L E Milyen műveken dolgoznak a magyarországi tudósok? A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője néha érdekes betekintéseket ad a magyar tudósok műhelyeibe. Vájjon mi van készülőben ott, a vörös gőzkalapács pörölykalapácsai alatt? Irodalom és néprajz Megtudjuk, hogy Bóka László író-kritikus “Ady életé”-t írja meg az Akadémia kiadásában, (Bóka nemrég éles támadásban bélyegezte meg Féja Géza, Németh László és mások irodalmi világképét, mint eretnek “národnycizmust”, mert a népköltészetnek és általában a parasztságnak túl nagy szerepet tulajdonítanak a lírában. — Esze Tamás a “ Rákóczi-kor irodalmá”-t állítja össze. Ugyancsak kiadás előtt állanak “A Rákócziszabadságharc diplomáciai iratai” két kötetben, természetesen hangsúllyal a Nagy Péter cárral való szövetségen és a Nyugatban való csalódáson. Gerő László (Gerevich Tibor fia) “A budai vár történetét” adja ki, bizonyára számos újabb felfedezéssel. Fazekas Mihály összes művei is kiadásra kerülnek, marxista kritikai körítéssel. Rimay János, Vörösmarty és Csokonai kritikai kiadásai is készülnek. Major Ervin “A magyar tánczene emlékeit” foglalja össze egy újabb kötetben. Kodály Zoltán köre természetesen a Magyar Népzene Tára harmadik nagy kötetén dolgozik, aminek megjelenése jelentős esemény lesz. A magyar néprajz többi műkedvelői közül kiemeljük Barabás Jenő készülő munkáját “A magyar tanyatelepülés kialakulásáról”; Gunda Béla: “Lakóházak Keleteurópában” című tanulmányánál kétes lehet, hogy Keleteurópa határát az Uralnál vagy az Arainál húzza meg. Sajnos, e kérdések eldöntésében a mai magyar tudós nem követheti szabadon meggyőződése és kutatása iránytűjét, mert a “vas és acél” országának moszkvai apostolai az iránytűt kilökték útjából. Ortutay Gyula Kálmány Lajos hagyatékának második kötetét már ki is adta közben. Történészek A történészek között Andics Erzsébet “A szabadságharc főúri árulói”nak szennyes dokumentumait rendezi élvezettel egy második kötetté, holott e főurak egynémelyike csupán éppolyan muszkavezető volt, mint maga az osztályharcos elvtársnő és pártvezére ma más cégér alatt. Győrffy György “Magyarország történeti földrajzát az Árpádok korában” írja meg, bizonyára a történeti földrajz nagy magyar elődeinek nyomán. Mályusz Elemér a Zsigmond-kori Oklevéltár második kötetén kívül “Az államszervezet Zsigmond korában” címmel ad ki érdekes keresztmetszetet a hűbéri államszervezetről. Vájjon szabad-e egy mai magyar tudósnak meglátni a feudálizmus és a föderálizmus közötti jogfilozófiai összefüggéseket, vagy — 118 —
