Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2-3. szám

KÖNYVSZEMLE

csak mint osztályharcos feszültséget szabad azt tárgyalni. Kossuth összes iratainak V. és VI. kötete áll kiadás előtt (nem sorban jelennek meg), míg

I. Tóth Zoltán egy román politikusról, Balcescuról ír monográfiát. Pauliny Oszkár “A Garam-vidéki bányavárosok társadalmi rétegződése a 16. században” c. alatt foglalkozik azoknak az őseivel, akiknek leszármazóit szemünk előtt tették tönkre és üldözték ki otthonukból. Kiadásra kerül még Ráday Pál iratainak I. kötete; Szentpéteri Imre — Borsa Iván rendezésében az “Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke” (ez már a 6. kötet), a történelmi segédtudományok terén jelent újból egy lépést.

Közgazdaság

Legvérszegényebb az Akadémia és általában a magyar tudomány működése a közgazdaság terén. Erdős Péter és Mátyás Antal közös munkájukban “A haladó közgazdasági gondolat Magyarországon” cím alatt nyílván újra fel fogják fedezni Berzeviczy Gergelyt és társait, ugyanakkor, amikor az élők sorából kilenc évi börtönnel sikerült kiküszöbölni Matolcsy Mátyást, elhallgattatni Varga Istvánt, Kerék Mihályt, Heller Farkast, Laky Dezsőt, kiűldözni Surányi-Unger Tivadart és annyi más szakembert, kontárközgazdák örömére. Érdekes azonban, hogy tervezik az angol Ricardo és Smith Ádám műveinek újrakiadását. Ennek azonban az a magyarázata, hogy Marx műveinek és munka-értékelméletének útegyengetőit látják bennük, másrészt a “kapitalizmust” száz év előtti végletes madárijesztő formájában akarják püfölgetni dogmatizmusuk kisded vasvasszőcskéjével, hogy eltereljék a figyelmet a sztálini kommunizmus kudarcáról. Ezt a célt szolgálja az is, hogy az Akadémia szükségesnek tartja Ljubovitz “Agrárválságának” fordításban való kiadását, amely a huszonöt év előtti válsággal foglalkozik; ugyanekkor a kommunista rendszerben százméteres sorokban állnak a fogyasztók az árúért és a gazdák keze ökölbe szorul.

Tekintetbe kell venni, hogy a mai rendszerben minden tudományos tevékenység az Akadémia körül forog. Régebben különböző társaságoknak az egyesületeknek, érdekképviseleteknek és magánkiadóknak is változatos kiadványsorozataik voltak. Ezek most eltűntek. A Budapesti Fővárosi Statisztikai Hivatalnak 1948-ig számos, igen értékes kiadványa volt (statisztikai folyóiratain kívül). Azóta semmi sem jelent meg tőle, és folyóiratai is megszűntek. Az állami Központi Statisztikai Hivatal negyedévi folyóirata, la “Statisztikai Tájékoztató” inkább gyerekeknek való statisztikai képeskönyv mesebeli grafikus ábrákkal és égbemászó diagrammokkal, szuverénül mellőzvén a pozitív számokat, a “statisztikát”. Sűrűn jelennek meg ezenkívül statisztikai “kézikönyvek” különféle tanfolyamok részére. Ezek néha elképesztően kezdetlegesek, máskor nagyképűen tudományoskodók, a marxizmus gólyalábain járván. Sterilizálásukról még kinyomtatás előtt gondoskodnak, úgyhogy az élet csíráit cenzor-bábáik kiölik belőlük. Néha azonban akad bennük egy-egy ottfelejtett mazsolaszem, mint pl. egy statisztikai “Példatár”-ban, amelyben az idézett példák között véletlenül van néhány érdekesség.

Szabad légkör híján nehéz sorsuk vian a magyar tudósoknak, főleg a társadalomtudósoknak, statisztikusoknak. Keservesen megdolgoztatják ő— 119 —