Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

BAKÓ: A Soos Géza-Sajtóalapítvány rendeltetése korlátokat félretevő, egymás iránt testvéri szeretettel és Krisztuson keresz­tül mélyen Istenbe gyökerező hittel építő, egy magasabbrendű, keresztyén erkölcsöt és emberséget e földön országgá formáló magyar eszményét. Ér­dekesen összetett múltja és képzettsége képessé tette arra, hogy történe­tünk és napjaink minden magyar társadalmi problémáját, polarizáló jel­szavát, a legkülönbözőbb kortársak jogos vagy jogtalan ambícióit s a ma­gyar életre rásugárzó nemzetközi erők hatásait saját egyénisége színszűrő­jén áteressze és egységes színképbe fogja. Bámulatosan fejlett gyakorlati érzéke, biblikus hite és teológiai műveltsége Soos Géza minden lépésének, indításának és tervének valami különleges, alkalomszerű és mégis egyete­mesen érvényes jelleget kölcsönzött. Ezért azok között, akik hittel és meg­győződéssel követték, akik szavára áldozatokat vállaltak, akik halála után is az ő nyomán dolgoznak és fáradnak, egyformán találunk bármely fele­­kezetből valókat, a legkülönfélébb politikai nézeteket vallókat és a magyar társadalmi színskála minden árnyalatához tartozókat. Nincs más politikai vagy lelki vezető, aki egy igen cselekvő élet sodrása ellenére ily megértő harmóniába tudta volna fogni a legkülönbözőbb sorsú, felfogású, hitű és szándékú magyarokat. S megint a mi sorsunk velejárója, hogy1 egy ilyen hatású egyéniségnek idő előtt kellett eltávoznia közülünk. A megromlott emigrációs helyzet következménye, hogy ennek a maga­­sabbrendü erkölcsi és szellemi magyarságnak az intézményes kiépítésére nem jelentkeztek az anyagi támogatások, amelyek pedig könnyen észre­vehető módon odahúzódnak minden vad és acsarkodó mozgalom és sajtóter­mék mögé. Ennek a munkának nem támadtak karrieristái, de annál több a felfedezett új írója és költője. Ebből nem sarjadt ki pártszervezet, bár biztos, hogy a lapjában megjelent írások a magyar nép egészséges és jogos érdekeit szolgálják. Számára nem rendeztek rádiós és televíziós ankétokat, bár cikkeit számtalanszor kölcsönvették s különböző munkatársait időről­­időre igyekeztek eltántorítani a közösen vállalt munkától. A magyarság egyetemének érdekét és a szabad világ és felszabaduló Magyarország egészséges és maradandó kapcsolatainak kialakítását ma sem lehet más módon elképzelni, mint azoknak a támogatásából, akik a megbé­kélt, alkotó, hitből és becsületes tudásból táplálkozó, igazságra és testvéri­ségre törekvő magyar jövőt meghirdették: a szellem független emberei­nek munkájából és áldozatkészségéből s az őket követő tisztességes gondol­­kozású, a magyarság és az emberiség felé egyaránt a testvéri felelősség ér­zésével áthatott, egy jobb jövőért áldozatot hozni is kész táborból. Már látjuk a jövőt, amely felé haladnunk kell: az Istennel szembeforduló kom­munista világfenyegetés korában semmi helye a felekezeti villongásnak; a magyar társadalmi élet tönkrezúzott, vérző szervezetének gyógyításra, ta­pintatos kezelésre van szüksége, nem pedig jobb vagy baloldali forradal­mi jelszavak kegyetlen késszúrásaira. A magyar kultúra nyugattal való szembefordítása, forrásainak elposványosítása és erőszakos elszlávosítása idején nem levitézlett izmusok szemforgató visszakérődzése, hanem egy, a hol­nap felszabaduló magyar ember számára érvényes, szelleme legmélyebb for­rásait felnyitó, erős és életképes magyar művelődés kisarjasztása lehet a feladat. Végül pedig: kis csoportérdekek, fakult jogcímek és osztály­harcok partikularizmusából és az egész, könnyen leszűkíthető dunamedencei látószög rabságából ki kell szabadítani a magyar gondolkozást, rá kell ve­— 9 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom