Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT títeni a világ különböző szellemi áramlatainak, gazdag változatokban kibomló érzékelési és értékelési rendjének egész televényére és ezzel megadni a holnapi valódi magyar felszabadítás egyetlen teljes lehetőségét, a magyar ember szabadságát otthon és a világ bármely pontján egyaránt. Ahhoz, hogy ezt az egyetemes magyar szabadságot kivívjuk, magunkban, egyénileg és a magyarságon belül egyaránt döntő győzelemre kell vinnünk az egyetemes emberi szabadság eszményét. Ez az igazi új szintézis, a hívő magyarság és a mély emberség elválaszthatatlan kapcsolata. S amíg ezt elérjük, állandó belső tisztuláson kell keresztülmennünk, igazi, egész énünket átjáró katarzison, amely az emigráció szétszórtsága miatt csak egy magasígényű és becsületes szándékú magyar sajtó fórumán folyhatik le. Sorra kell vennünk a múltúnkból előtolakodó és jelenünket megnyomorító súlyos problémákat, ki kell őket elemeznünk és meg kell hoznunk döntéseinket. Szét kell néznünk a világban, analizálnunk kell mai mozgató erőit és ki kell tapintanunk haladásunk irányát. Minden elérhető eszközzel, minél részletesebb és valóságosabb képet kell kapnunk a mai magyar társadalom állapotáról, a benne végbemenő változásokról, hogy el ne szakadjunk attól a területtől, amely az emigráció érdeklődésének legfontosabb és legtermészetesebb irányában fekszik. E szellemi munkának fórum kell s ezt a fórumot ki kell építeni. Erre nem elég egy emigráns lapnak adódó természetes terjeszkedési és terjesztési lehetőség. A nagy problémák részletesebb feldolgozást, több teret, nagyobb lapterjedelmet kívánnak. Gyorsabb ütemben kell tágítanunk a lap kereteit, új munkatársakat kell bevonnunk, sőt meg kezdenünk egy új, fiatal írónemzedék felnevelését is. Nagy adományozók hiányában azoknak kell több terhet vállalniuk, akik bár mindent elvesztettek, ami anyagi, mégis megnyerték az életet, mert egy szabad világban új indítás lehetőségének birtokába jutottak. Biztosak vagyunk abban, hogy most, amikor egy új ország egy új magyar társadalom szellemi épületét alapozzuk, az emigráció jobbjai együtt lesznek velünk e munkában. Az emigráció gazdag szegényeihez fordulunk elsősorban, akik az elmúlt évtized folyamán sohasem lehettek olyan szegények, hogy hitük, magyarság- és emberszeretetük céljaira, a magyar nyelv és kultúra szolgálatára ne maradt volna adományuk. Legyen ez az új indítás több, mint egy egyén vagy egy család új egzisztencia-teremtése: legyen ott benne az új magyar élet csírája, egy jobb és szebb magyar életért hozott állandó áldozat erkölcsi értékén keresztül. Most, miután ez a szerkesztőség becsülettel megtette a magáét és lehetőségei szerint ki-ki vállalta a ráeső részt a Soos Géza-Sajtóalaptvány megalapozásának áldozatából, nyugodtan fordulunk oda minden velünk együttérző és gondolkozó magyarhoz: adjatok Soos Géza emlékére, mert a tegnapnak e ragyogó emlékéből a magyar élet egészséges, napfényes holnapja lesz egy becsületes, szabad világban. — 10 —
