Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT litikai írásait. Móricz Zsigmond müvei közül egyszerűen kihagyták a “kulák-barát” Sáraranyt és a “reakciós” Erdélyt, Kossuth Lajos bibliográfiájából éppenséggel a 13 kötetes “Iratait”, Hegedűs Lóránt Kossuth-könyvét és minden, 1947. előtt róla írt művet. A Fővárosi Könyvtár még kéri az előszóban az olvasók véleményét, hogy “milyen hiányosságokat észleltek olvasó terveinkben?” Hát bizony a nyúlpástétomból kifelejtették a nyulat. ★ ★ ★ Hogy azután a valóságban a művelődés miként fest, azt egy riporter leplezte le “Egy budapesti házban” c. beszámolójában (“Művelt Nép” 1953. nov. szám, Közokt. Min. kiadása). Sorra kérdezte egy lakóház szenvedő alanyait: “Mit olvas, elvtárs?” Eltekintve ennek a kérdésnek bizonyos rendőri inkvizitórikus jellégétől, a legtöbb helyen ezt a választ kapta: “Mikor olvassak? és az elvtárs a zsebébe nyúl. Cédulák garmadáját húzza elő onnét.” — “Tessék, a meghívóim! — mondja — ma itt értekezlet, holnap ott, holnapután amott. Néha kettő-három is egy napon.” Szabó Pál pedig végigjárta a könyvnapokon a vidéki városok könyvtárait is. Utána az Irodalmi Újság lapjain kijelentette, hogy lehetetlen az unalmas könyveket az olvasó nyakába varrni. Lehet, hogy a könyvtáros únszolására haza viszik, de olvasatlanul visszahozzák. Jókait, Mikszáthot, Móriczot ellenben elolvassák. Ez a vigaszunk. G. K. — 78 — Eötvös szilárd formát akart adni a fejlődésnek a katolikus autonómia szorgalmazásával, úgyhogy végül már az azt megtárgyaló katolikus zsinat is ki volt tűzve 1949. augusztusára. Addigra azonban a szalmaláng az egyházi körökben ellobogott és már jóval előbb a pillanatnyi újabb hatalom felé kezdtek tájékozódni. A könyvben elég súlyos egyoldalúsággal vannak összeválogatva Hám János érseknek a körlevelei és emlékiratai, a püspöki kar 1949. jan. 20-i pásztorlevele és más okmányok. Ez alkalommal eszünkbejut a másik egyoldalúság, Hám János életrajzírójának, Irsik Ferencnek hajdani eljárása, aki terjedelmes művében egyszerűen átugorja ezeket az eseményeket, sőt Hám emlékiratait is. E könyvben tisztán láthatók a végletek, az egyházpolitikai kérdések Scillái és Charibdisei. Ezek között kell megtalálni a helyes utat, ha majd az erőviszonyok újra megváltoznak. B. T. Andics Erzsébet: AZ EGYHÁZI REAKCIÓ 1848—49-BEN Szikra. 1949. 151 1. Bármennyire is a mai egyház és állam között dúló harcok jegyében fogant a mai Magyar Történelmi Társulat női kommunista fő korifeusának műve, éppen azok, akik az állam és az egyházak közötti békés harmónia hívei, sokat tanulhatnak e kötetből. Két nagy rákfenéje van a magyar életnek: a puszta hangulati elemek túlfokozása, másrészt a pillanatnyi erőhatalmakhoz való igazodás. Az utóbbit “reálpolitikának” szokták nevezni szélkakas hintapolitikusok. 1848—49-ben Eötvös Józsefnek volt kiforrott egyház- és kultúrpolitikája. Körülötte azonban az élet vitustáncot járt. A katolikus egyházi férfiakat is eleinte magával ragadta a reformhangulat, úgyhogy az alsóház egyházi tagjai is megszavazták a 48-as reformtörvényeket. Majd
