Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
KÖNYVSZEMLE “OLVASÓTERVEK” Magyarországon A Fővárosi Szabó Ervin- Könyvtár sorozatos kiadásai Budapest. 1952. A tervgazdálkodás országában nem elég, ha az ember tervszerűen verítékezik, robotol, retteg és nyomorog. Még olvasni is tervszerűen kell. Talán az égtől is megkövetelik, hogy tervszerűen villám ölj ék és mennydörögjön, a szél pedig tervszerűen fújjon, de nem Nyugat felől. Hát most az olvasónak is tervszerűen kell művelődnie. E célból mihelyt belép a Fővárosi Könyvtár központjába, a hajdani Wenckheimpalotába, vagy annak valamely fiókjába Nagy-Budapest területén, “olvasóterveket” nyomnak kezébe. Ezekből három sorozat jelent meg nyomtatásban is, mindegyikben 12 tárgykörrel. Az egyes altémák külön röplapokra vannak nyomva. így bármilyen irányban nyújtsa is ki a gyanútlan olvasó érdeklődésének csápját, rögtön elhalmozzák a megfelelő röplapokkal, amelyek az illető tárgykörben a 10—20 “legjobb” könyvet ajánlják neki. A valóságban ez eljárás kissé hasonlíthat a papagályok cédula-húzására azzal a különbséggel, hogy a megfelelő olvasóterv-röplapot nem bóbitás papagály húzza ki, hanem marxistaleninista tanfolyamon kiképzett könyvtáros-papagály. És begyakorlott előszeretettel húzza ki a vörös cédulákat. Ezeken mindenekelőtt egy vezérmondat áll Malenkov, Makarenko, Zsdanov vagy Rákosi aranyszólamaiból. Miután ezzel arculköpik az olvasót, elmerülhet az “ajánlott könyvek” rovatába. Először azonban ajánlatos, hogy leüljön, nehogy búgócsigaként kezdjen körülötte forogni a világmindenség. Tegyük fel, hogy az olvasónak még csak gyenge legénytoll pehelyzik állán és zsenge kora szemmel láthatólag még újabb erkölcsi támaszpontokra szorul. Ilyenkor kezébe nyomják “Az ifjúság és a kommunista erkölcs” című ajánló bibliográfiát. Ennek vezérmotívumát maga Lenin adta: “Erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsákmányoló társadalom elpusztítását.” Ha pedig az ifjú olvasó ezzel még nem kapott volna elégséges erkölcsi biztatást a gyilkolásra, úgy tovább haladhat a kommunista erkölcsi skála lépcsőfokain kellő tervszerűséggel. Most 14 könyv következik, amelyek közül 11 idegen, többnyire orosz (Kalinin, Gorkij, Kolbanovszkij, Groszman, Ketlinszkaja, Fagyejev, stb.), a bolgár Dimitrov, stb., de a második helyet kapta a mi Burgonyafejű Nagymogulunk, Rákosi, a 13-ik és 14-ik helyet egy-egy gyűjteményes munka magyar kompilátortól. Óh, szegény magyar ifjúság! Van olyan tárgykör is, mint pl. “Szülőknek a gyermeknevelésről”, amelyben a 13 ajánlott könyvből 12 orosz, amik közé bepréselték Darvas József közoktatásügyi miniszternek egy kis 32 oldalas füzetét “A hazafias nevelés az iskolánkban” címmel. Úgy látszik a hazafias nevelés az idegenné nevelésből áll. Ezt kiegészíti a “Példaképeink” című olvasóterv, amelyben a marxizmus német és orosz fáklyahordozói mellett az apróbb szentek, mint Liebknecht, Lafargue, stb. sem hiányoznak és 12-ik helyen végre Rákosi is három könyvvel és albummal. De magyar példakép nem szerepel. Az Ady Endréről ajánlott bibliográfiában hiányzik öccsének, Ady Lajosnak a költőről adott életrajza, amely máig egyik legjobb forrás az életéről. De még Révészt, Hatványt, Schöpflint is kitörölték, vagy a Féja Géza által közzétett irodalmi és po— 77 —
