Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT problémacsoport. Befejezésül 28 elbeszélő kútfővel foglalkozik. Az Anonymus-kérdésben Sebestyén (Ki volt Anonymus? Bp., 1898) nézeteit osztja; Kézai Simon Mester kútfőértékének vizsgálatában Hóman Bálinttal szemben Domanovszky Sándor véleményét fogadja el, de ahol töténetkutatóink érvelése nem egészen meggyőző, ott saját kutatásain alapuló különvéleménnyel él. A fiatalabb nemzedékhez tartozó Deér József idevágó kutatásait is pontosan ismeri és értékeli. A marxista alapokra kényszerített hazai irodalom nézetei (Kosáry Domokos, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, I, Bp., 1951. 480) még nem jutottak el hozzá. Ezekből látná,, hogy az általa is jólismert Kosáry Domokosék nem a forráskutatás és forráskritika szempontjait alkalmazzák a megsárgult foliánsokra, hanem marxista “vallatóeszközökkel” próbálják beszédessé tenni a modern problémák iránt olyannyira érzéketlen forrásanyagot. És még egyet. Az angol Macartney féltőbb gonddal, sőt magyarabb érzéssel közelíti meg forrásait, mint a tacitusi elveket megtagadó “pártos”, hazai történettudomány. Wagner Ferenc * The Medieval Hungarian Historians. A Critical and Analytical Guide by C. A. Macartney, Cambridge, The University Press, 1953. I-XV, 1-190 p. A CORVINA MÁSODIK FÜZETE Megjelent Pálinkás László szerkesztésében a Korvin Mátyás Társaság folyóiratának, a CORVINÁ- nak 1952. évi július-decemberi füzete. Az első füzetet az Új Magyar Út múlt évi július-augusztusi számában Bogyay Tamás ismertette és részletesen kifejtette, minő jelentősége van a vállalkozásnak a magyar emigráció szempontjából. Nem akarjuk ismételni az ott elmondottakat. Az előttünk fekvő második szám újabb bizonyíték, hogy a folyóiratra szükség van, de egyúttal mutatja a nehézségeket is. A beosztás ugyanaz, mint az első számban. A magyarság ügyét politikai vonalon szolgálják: Guido Romanelli üzenete a magyar számkivetettekhez és Montgomery angol követ híres könyvéből (Hungary, the unwilling satellite) közölt idézetek. Ide tartozik Máriaffi Lajos római rádióelőadásának közlése is a Dunamedence újjárendezéséről. Nézetünk szerint az első két írás mind a szerzők nemzetközi tekintélyével, mind tartalmilag jóval súlyosabb. Az olasz közönségnek szól a magyar irodalmi rész. Kutasi Kovács Lajos “Barbárok” című novellája, a római világ összeomlása korából, már témájával is szinte az olaszoknak íródott. Lina Linari vállalkozott a nehéz feladatra, hogy Mécs Lászlót rövid tanulmányban és pár szép fordításban bemutassa. Végül e rész legerősebb darabja: egy Szabó Dezső-elbeszélés. A “Studi e documenti”, mondhatnánk a tudományos rész, ezúttal irodalmi jellegű. Általános érdeklődésre tarthat számot Nagy Artúr tanulmánya Magyarországról az olasz drámai irodalomban (amely folytatódni fog), továbbá Várady Imréé Az Ember Tragédiája időszerűségéről. Valójában többet ad, mint amennyit a címe ígér: szinte egy kis Madáchmonográfia. Dám Imre Temesvári Pelbárt befolyását mutatja ki Angelo Elli, a 16. és 17. század fordulója táján élt lombardiai ferences hitszónok és moralista műveiben. Érdekes példája annak, hogyan lett a középkori szellem egyik utolsó és nagy magyar képviselője, Pelbárt ép az újkor eszköze, a könyvnyomtatás útján egész Európa és késő nem
