Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

KÖNYVSZEMLE

zedékek vallási életének megtermékenyítője. Önmagában nem nagy felfedezés, mert Angelo Elli, mint Dám Imre is hangsúlyozza, nem volt jelentős egyéniség. De sok ilyen apróságra, önzetlen és a nagyközönséget nem is igen érdeklő részletkutatásra van szükség, hogy átfogó szintézisek lehetővé váljanak.

A kritikai részben, amely nézetünk szerint a legfontosabbak egyike, örömmel tapasztaljuk, hogy a bírálók a könyveket nemcsak dicsérik, de lényegben is hozzászólnak a problémákhoz. Vita Platania például Pásztor Lajosnak “A Dunai konfederáció a Risorgimento olasz és magyar gondolatvilágában” című könyvét ismertetve a problémának remek kis összefoglalását adja. Szigorú, de indokolt kritikát kap Csikay Pálnak a Magyar Szakemberek írásai 1. számaként megjelent történeti tanulmánya. Örömmel tudjuk meg, hogy József Attila versei külön kötetben jelentek meg olaszul, habár az olasz bíráló, egyike a legjobb magyar szakértőknek és műfordítóknak, nem egy kifogásolni

valót talál. Reményi Józsefnek az amerikai közönség előtt jól ismert kis Petőfi-monográfiája és Harsányi Zsolt Rubens-regényének (Élni jó) olasz fordítása szerepelnek még az irodalmi kritika rovatában. A Harsányi - könyvről írva Pálinkás az emigráns irodalmi élet több lényegi problémáját is megvilágítja. A művészeti és régészeti részt ezúttal Bogyay Tamás látta el. Deér Józsefnek II. Frigyes császári ornátusáról szóló nagyjelentőségű könyvét és Friedrich Gerke mainzi német egyetemi tanárnak a sümegi Maulbertsch-freskókról szóló művét ismerteti. Magyar szempontból az utóbbi az érdekesebb, ezért különösen bőven foglalkozik a könyvnek nemcsak eredményeivel, hanem a még megoldásra váró kérdésekkel is.

A kötetet végül kilenc, emigrációban élő magyar tudós háború utáni külföldi munkásságának bibliográfiája zárja le. Érdekes és mai elesettségünkben felemelő szemle.

Pongrácz Ákos.

— 75 —

Nicholas Nyaradi:

MY RINGSIDE SEAT IN MOSCOW

Thomas Y. Crowell Company New York

Az utolsó nem-kommunista magyar pénzügyminiszter 1947.-ben hét hónapot töltött Moszkvában, s könyve, mint ezt már a cím szuggerálja, a szovjet fővárosban szerzett tapasztalatairól és benyomásairól szól.

1947.-ben az oroszok kétszázmillió dollárt követeltek a magyar kormánytól bizonyos, németnek nyílvánított magyarországi üzemek háborúelőtti kintlévőségei fejében. A Szovjetúniónak semmi jogcíme nem volt erre az összegre s a Nyárádi által

vezetett magyar küldöttségre hárult az a feladat, hogy héthónapos tárgyalás után lealkudják ezt az öszszeget húszegynéhány millióra. A könyv főtémája ezeknek a tárgyalásoknak, illetve az orosz tárgyalási módszereknek a leírása. Közben azonban tanulságos képet kap az olvasó az akkori orosz vezető személyiségekről. (Azóta már nagy változások történtek Moszkvában is.)

Hasznos színezetet ad Nyárádi könyvének a moszkvai élet vázlatos lerajzolása, azonban ugyanennek a témának ugyanilyen leírását megtalálhatjuk úgyszólván minden O- roszországban járt amerikai diplomatának vagy újságírónak a könyvében.

Az “Orosz dörgés” és a “Nyuga-