Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

MIT OLVASSUNK?

WASS ALBERT

TIZENHÁROM ALMAFA

( Részlet)

Az alacsony szoba tele volt tisztekkel. Biza nem lehetett érteni, hogy mit beszéltek, mert oroszok voltak mind. Mózsiékat odaállították a fal mellé. Aztán eléjük lépett az egyik tiszt, kezében notesszel és ceruzával. Szúrósan nézte végig őket. Aztán megszólalt magyarul.

— Ki a rangidős maguk között?

A szürke arcok meglepetten néztek össze. Vitális bajuszai mozogni kezdtek. A mérnök úr előlépett.

—■ Én — mondotta fakó hangon. Olyan szerencsétlen és megviselt volt szegén}^, hogy rossz volt nézni.

A tiszt ránézett szúrós szemével.

— A kérdésekre, amiket felteszek magának, feleljen nyíltan és becsületesen. Nincs értelme a hazudozásnak, sem a titkolódzásnak, mert minden adatunk megvan úgyis. Csak mások ellenőrzésére szolgálnak a kérdéseim. Értette?

— Igenis — felelte remegő hangon a mérnök úr és katonásan kihúzta magát.

Aztán a tiszt kérdezni kezdett, a mérnök meg felelt, mint a vízfolyás. Talán tíz percig tartott az egész. Akkor a tiszt eltette a noteszt és a ceruzát, odafordult az ajtóban álló két katonához és mondott nekik valamit oroszul. Azok előreléptek és intettek a foglyok felé. Ezt a pillanatot használta fel Vitális és előrelépett.

—- Tiszt úr, kérem —- kezdte el mély dörmögő hangján ■— jelenteni akarok valamit.

—- Na? — nézett rá a tiszt.

— Én, kérem, kommunista vagyok.

A tiszt várakozva nézett Samu bára.

—- És?

— Kommunista vagyok! — ismételte az öreg önérzetesen.

—- Jó, de mit akar?

— Tagja voltam a pártnak is, ameddig vót olyan — ismertette Vitális a helyzetet -— és most sem harcoltam magik ellen, tanú van reá!

— 66 —